Feltöltve: 2012-11-01 10:14:10
Megtekintve: 6073
Emlékszem arra a napra
Emlékszem arra a napra.
már fel voltam készülve
vérre, kínra és bajra.
Emlékszem arra a napra.
görcsösen vonaglottam és sírtam:
elszorította nyakamat a kárhozat karja.
Mikor megszülettem vérben fürödve,
jajdulva ránk hajlott az éjfél,
és egy érzés szívünkön maradt örökre.
Mikor megszülettem vérben fürödve,
a gonosz árnyak elmosolyodtak,
és kaszák hasítottak a hűvös ködbe.
Mikor megszülettem, valaki elsírta magát.
rettegett a szoba sarkába bújva,
és a rádió csak zengte, zengte a halál dalát.
Mikor megszülettem, várták a testet.
de mellém állt egy lángoló bába,
s anyámra fordított keresztet festett.
Mikor megszülettem, várták testet.
de egy magasabb szinten üllőt csaptak,
és húsomtól eloldozták a lelket.
Azóta én vagyok minden élő és minden holt.
a fűben, fában, levegőben én vagyok,
s az agyakban az őrült fekete folt.
Képmutatás, önzés, gúnyos káröröm.
ez vagyok én, kalitkába zárva
a Föld lett a börtönöm.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2013-03-20 18:05:41
Ez az első pár sor amit írtál, valamelyik versemben van nem? Ismerősnek tűnik. Örülök h tetszik az írásom
2013-03-20 09:20:09
" Azóta én vagyok minden élő és minden holt.a fűben, fában, levegőben én vagyok,
s az agyakban az őrült fekete folt."
..természetes érzés..tényleg mindenben ott vagyunk !
.lélekkel ! még ha néha úgy tűnik is, hogy lélektelenül :)
lám, ebben a versedben is egy hatalmas lélek dolgozik ! :)