Mézeskalácsországnak tulajdonképpen egy kis falucskát hívtak, ahol Bimbum Dömötör volt a bíró. Ez a Dömötör nagyon jó volt, igaz, csak saját magához, meg falubizottságbeli híveihez, - de olykor meg kell elégedni ilyen mérsékelt jósággal is.

E fura nevű falunak volt egy nagy pénzes ládája. Névleg a falué volt, de névtelenül Bimbum Dömötöré és híveié. No, utóbbi hívek meg is érdemelték, hogy a pénzes láda kegyeltjei lehessenek, mert minden bíróválasztásnál rekedtre ordítozták magukat:
- HA BÍRÓNK LESZ DÖMÖTÖR, MINKET GOND DEHOGY GYÖTÖR!

Igazat hirdettek ilyen túl harsányan?

Igazat, mivel őket nem is gyötörte a gond, csak azokat, akik még a közelébe sem jutottak a pénzes ládának. Ha megpróbáltak közelebb kerülni, hát máris jött a dádá!

Történt azonban az, ami nem csoda: annyira kiürült a láda, hogy már csak láda volt, pénz nélkül. Azok, akikhez a pénz - némi kis kedves kényszerrel - odavándorolt, lapultak, mint a.. No, itt, aki olvassa, maga fejezze be a hasonlatot, tetszése szerint, majd csak eszébe jut valami, ha más nem, hát az, amit bemeséltek neki!

Azt mondta Bimbum Dömötör elhájasodott híveinek:
- Üres bár a láda, járjon kendtek szája! Híreszteljék már most: szomszéd város sáros!

Meghívták a szomszéd város, Birkákrabámuló küldöttségét ládanézegetésre. Néztek is azok nagyot: pénzes láda pénz nélkül? Bele is nyúltak: hát nem volt benne semmi!

Belenyúltak, hazamentek, hümmögtek, hammogtak.. Észre csak akkor tértek némileg, amikor megjelent a Mézeskalácsországi Örökdicsőség nevű rettentően színes magazin. Nem tudni, hogy miféle pénzből nyomtatták, de hát, ugyi, minden nagyvilági koldusnál van egy kis pénz, dugi..

Hirdette ugyanis ez a hírharsona, hogy Birkákrabámuló város nagyfejűi belenyúltak Mézeskalácsország pénzes ládájába!

Igaz volt ez?

Igaz volt, hiszen Bimbum Dömötör kérésére tényleg belenyúltak Ám az is igaz volt: nem volt a ládában már semmi. Nem jó viszont mindjárt a teljes igazságot mondogatni, kinyomtatni, mert akkor nem lehet a szemeket kinyomni, mások torkán a békát lenyomni, - meg még úgyabbakat csinálni az ígyebbek mellett!

Kapára, kaszára kapott Dömötör mellett még az is, aki a pénzes ládából kapára valót sem kapott addig, csak a fejére jó nagyokat. Bömböltek, meneteltek, üvöltözték az éneket, amit Uborkafán Kacifánt, Mézeskalácsország félig analfabéta költője költött. No, az írni nem tudott, - de talán szükséges írni tudás a koszorús költői dicsőséghez? Kicsit sem, egy ánglius közmondás jól mondja: ilyesmin még a macska is nevetne! Pompás légbe szállíthatót szállított a szájaknak Kacifánt:

Mézeskalácsország, az Ég is könyörög:
- Legyen a királyod dicső Dömötöröd!
Jó erős a hangja, s még egy ilyen fejet!
Csontváz tehenekből is fejik a tejet!

Mézeskalácsország hős népe kész volt fejét beveretni, úgy, ahogy addig is szokása volt. Elől mentek a kapára valót sem kapottak, - de a bíró, meg fő hívei hátul, dísz harci szekéren, ami négy keréken gurul. Utóbbi igen hasznos, mert a falu pénzes ládájából kigurított pénzt is gyorsabban lehet biztos helyre gurítani, mintha az ember az Apostolok lován vinné.

Egy bizonyos határon (Mézeskalácsországé volt az!) a bíró megállította harcias híveit. Felállíttatott a harci szekéren egy nemes borral telt nagy hordót, arra meg felállt ő maga, onnan ordította:
- AZT TESZÜNK E FÖLDÖN, AMIT MI AKARUNK! OLLÓS RÁKOK MÓDJÁN SZABUNK, - ÉS HALADUNK! MÉZESKALÁCS FEJBEN JÓL FOROG A KERÉK, JOBBAN TUDJUK MÁSNÁL: E LÉGNEK MI ELÉG!

Birkákrabámuló város eleinte rámutatott, hogy küldöttsége Mézeskalácsország falucska pénzes ládájának kiürítésében ártatlan, mint a ma született bárány, sőt, még támogatta is addig e pénzt kéregető falucskát, de meg az sem világos előtte: hová lett a támogatások egy része?

Dömötör bíró sem maradt tétlen, a Mézeskalácsországi Örökdicsőség elnevezésű honmagazinba bele íratott egy közleményt, amelynek már a címe is sokat sejtető:
LÉTEZIK-E ÁRTATLAN BÁRÁNY?

Ezt követően a nagyvilág kicsit elnevetgélt Mézeskalácsország falucska ügyes és ügyetlen ügyecskéin, de azután megunta.

A falucska ott maradt a bajban, - de azért, igaz, nem minden lakója, mert Dömötör és hívei baj helyett vajban, és így továbbra is tejben-vajban fürödtek.

E történet végére mégsem írhatom oda a szokásos befejezést: - Itt a vége, fuss el véle!

Miért nem?

Egyrészt azért, mert ez még nem feltétlenül a vége, ha sok kurta eszű, kapátlan atyafinak esetleg vége lesz is.

Mindössze annyi bizonyos a jövőt illetően: árok is lesz, gödör is lesz, gödörbe juttató baj is lesz, kimagyarázó báj is lesz, kimagyarázóknak és ezt-azt bemagyarázóknak vaj is lesz, utóbbiaknak, mint fentebb említettem, egyébként most is van, még a fejükön is, - csak azt nem értem: mi a csudának mennek vele a napra? Micsoda látószerv-hiány csináltatja ezt velük?

(2012)