Annyiszor hallottam már,hogy soha más nem kell,
oly sokszor,hogy ezen szavakban már nincs hitel,
hogy emberek nincsenek tisztában a szavak erejével,
a becsület szó a feledésben vész el.

Nem más ez mint a gyenge jellem,
keserű megalázott élet a félelemben.
Könnyebb tovább lépni az ilyen léleknek,
mintsem nehéz oldalát látni az életnek.

Mindenki előtt ott a válaszút,
és mindig könnyebb a betonozott út,
gyenge jellem mindig ezen halad,
soha nem keres rögös,más kiutat.

Bár még erőm volt,terelgettem erre az útra,
már nem tekintek másként a múltra,
sem szava nem köti,sem tiszta mivolta,
nem lett más,mint egy bárczás kú*va