Egy folyosón,millió emberek tömege,
tágra nyílt szemmel lépek az ajtón be,
sok ember kis helyen,akár a börtön,
minden ember szemében ott a közöny.
De nézd! ott csillan meg egy szem,
a tömegben szemébe nézni igyekszem,
a két tekintet közt szikra pattan,
a közöny egyből lángra lobban.
Haladok tovább a dolgomra,
haladok sorban,ajtórol ajtóra,
minden ajtó mögött a nővér de goromba,
a szép szempárt keresem forogva,
elveszve a közönyös tömegben,
már másik ajtónál szólítanak nevemen.
Elmúlt a délután a délelőtt után,
és még mindig csak frogok bután,
hogy ma még egyszer lássam őt,
a két szép szemét,azt a gyönyorű nőt.
Az utolsó ajtónál pillantom meg,
megint összeakadnak a tekintetek,
szikra pattan,a láng fellobban,és eltűnik a tömeg,
csak rám néznek azok a gyönyörű játékos szemek.