Kismadár hangját hallva szivében megdobban valami,
kalitkában énekel,száz színben pompázva tollai,
elrepülne ha tudna,világgá,a kék égbe,bárhova,
de szépségéért,hangjáért tartják kalitkába zárva.
Mikor én halgattam a fuvolád hangját,
még sosem éreztem olyan csodát,
nekem énekelte szép dallamát,
Tigris ajkai fújták a fuvolát.
Más volt ez,mint kalitkában madárka,
erdőben kezem feltartva és csodára várva,
odajött hozzám szívem párja,
és ott énekelt szabadon nekem,
szabad volt,de mégis ott maradt velem.
Dallamát azóta nem hallottam,
naponta az erdő szerpentinjét róttam,
kezemet feltartva várva a csodára,
bennem a remény hal meg utoljára....