Mit mondhatnék még?reménytelenség,
tehetetlenül nézni valami végét,
mikor nyújtanád felé kezed,
a puska eldörren,nem sikerül elérned,
holtan rogy össze a remény kezedben,
próbálnád menteni,de már reménytelen.
Az érzés,Ő már másé,és nem is lesz a tiéd,
talán soha nem is volt,kérdezném:-miért?
-így boldog vagyok;a válasz röviden ezért,
és nem tudod,örülj,vagy haragudj mindezért.
Mennyi emlék gyötri még elmém,örülök hogy boldog vagy,
de mennyi érzés bolyong bennem,mit nem foghat fel az agy,
Reménytelenség,mint mikor érzed,valaminek vége,
rád néz,és kialszik szemének fénye,
elhalkul szívének zöreje,
kihül testének melege.
Remény,utolsó lépés a párkányról feléje,
zuhanás közben visszanézel az égre,
de már semmit sem tehetsz ellene.
Ezt érzem én,itt a vége.
zuhanok...