Könyvbebújó Balambér igen nagy tudós volt.A madarak életét tanulmányozta, dícséretes buzgalommal.
Nézzükcsakmihol Lenke szintén nagytudományú volt, csak cicában. Ő nem csupán a madarakat vizsgálgatta érdeklődéssel, hanem az egereket is.Méghozzá igen sokrétűen: hol élnek és hogyan, mit szeretnek és mit nem, beleférnek-e a bőrükbe, mi van abban az aranyos kis szívükben, rosszmájúskodik-e májuk, zúgolódik-e zuzácskájuk, ízletes-e a húsikájuk és így tovább...
Balambér csupán azért nem kedvelte Lenkét valami nagyon, mert észrevette: ha a cica megjelenik, a ház körül menten kevesebb lesz a tanulmányozásra alkalmas szárnyas-csőrös népség.Hiába, ahogy a közmondás tartja, két dudás nem fér meg egy csárdában, ráadásul kiderült: még egy kertben sem.
Lenke azonban barátkozni szeretett volna Balambérral.Több okból is: 1. őt is érdekelték a tudós madarai, 2. Balambér kitűnően tudott májat sütni, 3. ha a Nobel-díjra nem is, a Lopdel-díjra időnként igényt tartott.
Éppen a pompás sültmáj-illatok csalogatták Lenkét Balambér kertjébe.A cica finom célzásként így nyávogott a tudósnak:
- Mi a máj?! Mi a máááj?! Azt hitte: felvilágosítás mellé kóstolót is kap, ami a máj fogalmának érzékeltetéséhez egyértelműen hasznos.
Balambér azonban így értette a cica szavait: �Mi a nyár?!� Oktató tekintettel nézett ki az ablakon:
- A nyár az év egyik szaka, tehát évszak! Ezt követően visszament a konyhába, de nemsokára ismét fülébe kúszott a panaszosan kunyeráló hang.A tudós elgondolkozott és kissé szégyenkezett: tényleg, pontosabban is elmagyarázhatta volna e tudnivágyó cicának, hogy mi a nyár! Ismét kinyitotta az ablakot és pontosította a meghatározást:
- A nyár az az évszak, amelyik a tavasz után következik!
Ezt követően visszament a konyhába és tovább sütötte a májat.A folytatódó panaszos nyávogás azonban önmagába-nézésre és annak felülbírálatára késztette a tudóst, hogy valóban eléggé kiokította-e a nyár lényegéről ezt a tudásszomjas cicuskát.Ismét az ablakhoz ment hát, de szórakozottságában most a sült májjal telt serpenyőt is magával vitte.Lelkesen magyarázta a dícséretes szorgalmú nyávogónak:
- A nyár a tavasz után következő évszak, után az ősz jön.A nyár legmelegebb évszakunk.A hazai nyári középhőmérséklet...
Önfeledten tovább szónokolt és közben, véletlenül, meglendítette a serpenyőt, amelyről csak akkor fogta fel, hogy a kezében van, amikor az összes sültmáj Lenke elé hullott.A cica ragyogó, hálás szemekkel falta a finomságot.
Balambér úgy érezte: végre sikerült kielégítenie a cica kiváncsiságát.Efeletti öröme messzemenően kárpótolta őt a sültmáj elvesztéséért.Visszament a konyhába és sajtos szendvicseket készített magának.
A cica este így mesélte el a történetet karmos barátainak:
- Képzeljétek: ma sültmáj-szagot éreztem.Balambér házától jött.No, megyek oda, nyávogom:
�Mi a máj?� Hát annak a Balambérnak elég nehezen forog az esze kereke! Többször is odajött az ablakhoz és a nyárról karattyolt nekem valamit.Ám ismertek, engem nem lehet olyan könnyen lerázni! Addig-addig kérdezgettem a májról, amíg megértette és elém öntött egy egész serpenyővel.Csak az emberek lehetnek ilyen nehézfejűek, de azért sohasem szabad feladnunk a reményt, hogy megértessük velük azt, amit akarunk!