Lassan a nap is felkel,
még lomha,de már érezni hogyan melegít fel,
magányos fa felé fordítja zöld lombjait,
örül,ha ragyogni látja sugarait,
szíve hevesen dobog selymes sugarai simogatásától,
és minden nap úgy búcsúzik el a mától,
hogy mikor eljő a reggel,újra láthatja Őt.
Kelj fel Tigris,és ragyogj sötétbe,
hozz újra fényt éjfekete szívembe.