Éjjel van,csillagok ugyan nincsenek az égen,
mert felhők tornyosulnak a láthatatlan sötétben,
eső esik egyenletesen,csendesen nem,
háború dúl magasan odafenn.
Egy tücsök menekült a folyosóra be,
az eső elhalkulva csendesedik le,
tücsök ciripelése hallatszik a szobában,
hanyatt fekve alszom el az ágyban.
Álmom csupán félálom,mégis valódinak hat,
Tigris haja érinti a vállamat,
karja magához szorítja testemet,
könnyebnek érzem lelkemet,
de mi ez a zaj?
Álmomból tücsök ciripelés ébreszt,
még érzem,még itt van,az álom megtéveszt,
Tigris haját érzem vállamon,
karjának érintését derekamon.
Ne mozdulj!Érezni akarom!
De megmozdulok,és már a csalóka érzés is el vész,
könnyed lelkem elnehezíti a gondolkodó ész,
keresem Tigrisem karját magamon,
simítanám arcát vállamon.
Álmos szemem már nem tud átlátni álmokon,
mert valahol ott az én Tigrisem a túloldalon,
ott ölel,ott szeret újra engem,
ott látom őt,ott van nekem minden.