Tombol bennem a két érzés,
két úr között a félreértés,
éjjelenként álmatlanul hagy,
ha kicsi két személynek egy agy.

Tombol bennem a vész,
két akaratnak kevés egy ész.
Egyik porból piramist barkácsol,
másik fenyőböl fogpiszkálót forgácsol.

Tombol bennem minden mi akarat,
ki mondja hát meg a helyes utat,
sajnáljak,vagy gyűlöljek,
mond meg nekem mit tegyek.

Két akarat harcol bennem,
egyik festő,vásznán az életem,
múltam,jövőm s jelenem,
ő fest minden szép érzést nekem.

Másik harcos,erős s bátor,
nem fél ő sem holnaptól sem mától,
egyik kezében karddal harcol,
míg másikban törvényhozó toll.

Mond hát meg kinek higyjek?
önnön felállított törvényt szegek meg,
önnön képzelt képek törnek össze,
s nem születnek jogerős ítéletek.

Ezen bíróságon hazudhat a vádlott,
a bűn felett a két bíró összevitázott,
összekeveredett a harcos és a költő,
így még olyan bizonytalan a jövő.

Mondjátok meg mi a helyes ítélet,
mondjátok meg mit tegyek a bajban,
mondjátok meg várjam e a szépet,
mondjátok meg...súgjátok meg halkan,