A tűz csak lobogott a szobában,egyetlen fényforrásként,
egyenletesen mélyen szól,akár egy dob,lehetett e volna másként?
elterülve az ágyon bámész pillantást vetettem a falra,
és az ajtó színes üvegének ráncaira,

hallottam lépteket közeledni a folyosón,és egy alak,-
hosszú karcsú testtel,még hosszabb barna hajjal,
kontúrjait árnyékként tükrözték szobában a falak,
-lépett az üveghez,kilincs csikordul halk robajjal.

Lelkemet izgatottság fogta el,nem tudtam elhinni e csodát,
megtörténhet e velem,súgtam magamban halkan,
és mintha nem is várnám jogos kérdésem válaszát,
szívem súgta,mindjárt itt lesz,már útban van.

Belépve homályba,tűz fénye világítja testének egy oldalát,
melytől tűzben égő fél teste felől arcának mosolya rám villan,
másik oldalt a naptalan éjjel dobta rá fekete,sötét fátylát,
árnyéka most a falon nőies táncot jár,nyugtalanságom elillan.

Ilyen volt Ő,két oldala lévén,heves és tüzes,
másrészt szomorú,komor,és sötét...
részint mosolyra csalta arcod,nevess,
olykor könnycsepp díszítette szép barna szemét,

így hánykolódva a kétségek viharában volt szeretve,
tőle méltóbbat a szeretetre,nem találhattam volna keresve,
és mégis,hiába töröltem könnyet a szeméből,
fájdalom volt nézni,keserűség áradt szívéből.