Egyszer összetalálkozott a medve, a farkas, meg a róka. Így szólt a róka a másik kettőhöz:
- Vadásszunk együtt, hárman többre megyünk, mint külön-külön. Akit vezetőnek választunk, az kétszeres zsákmányt kapjon, mert a vezető, - az vezető!

- Én leszek a vezető, - mondta a medve, - mert én vagyok hármunk közül a legerősebb!

- Így igaz, - mondta a róka, - de egyszer a szőlőben lapultam, és egy ember, hallottam, mondta: TÖBBET ÉSSZEL, MINT ERŐVEL. Én közismerten igen eszes állat vagyok, engem válasszatok vezetőnek!

- Nekem nagyobb a fejem, mint a tiéd, - mordult a rókára a medve - nagy fejbe pedig több fér, mint a kicsibe!

- Az én buksim is nagyobb, mint a rókáé, és bár kisebb, mint a tiéd, te medve, ám te csak cammogsz, cammogsz, míg én gyorsan tudok futni, gyorsabban a rókánál is. Fontos, hogy az ész mielőbb odaérjen, ott legyen, ahol lennie kell! - így a farkas.

Nem tudtak megegyezni.

Azt mondta a róka:
- Ott kapál, tőlünk nem messze, a földjén egy ember. Nem látszik erősnek, nincs nála puska, baltája sincsen. Nem kell félnünk tőle! Legyen ő a bíró az ügyünkben.

Leballagtak az emberhez. Az először megijedt tőlük, de amikor látta, hogy nem akarják bántani, elvállalta: bíró lesz az ügyükben. Mit kap érte?

Mindhárom állat egy nyulat ígért neki fizetségül. A róka észrevétlenül odanyájaskodott hozzá, és így szólt:
- Ha mellettem döntesz, én megtoldom a nyulat egy libával!

- Ó, ne libát hozz, - mondta neki az ember - hanem inkább két fácánt! Kövér libából tizenkettő is van otthon, az ólban!

A róka beleegyezett, az ember meg azt mondta az állatoknak:
- Holnap kihirdetem a döntésem! Hozzátok el a három nyulat!

Gondolta a róka: ha az embernek olyan sok kövér libája van, éjjel néhánytól megszabadítja, mert, ha sok liba gágog, az fület sérthet. Lám, milyen ostoba ez az ember, bevallja libabőségét!

Így gondolta, de még aznap éjjel másképpen, mert az ember házában ól volt, de liba egy sem. Volt viszont rókacsapda, ami a rókát megfogta, de nem csak megfogott róka lett belőle, hanem hamarosan nyakba való rókaprém is. Hű de örült az ember felesége!

Másnap már csak a medve és a farkas jöhetett el a kapáló emberhez, aki közölte velük:
- A róka kiesett az észversenyből, mert rövid volt az, ami a fejében volt!

A farkas titokban odasompolygott az emberhez. Így szólt:
- Dönts mellettem, és a nyúlhoz egy bárányt is kapsz!

Beleegyezett az ember, mert tudta mire gondol a farkas: a pásztornak beteg lett mindkét kutyája, puskája nem volt, onnan akarta megszerezni az ordas a bárányt, a nyájból.

Igen, de a pásztor az ő barátja volt. Kölcsönkért egy kutyát a komájától, meg puskát is, és, amikor jött a farkas, a puska végzett vele, a bőrét lenyúzták, eladták. A pénzen a pásztor fokost, meg új tarisznyát vett, az ember pedig három nagy és két kisebb fazekat, a konyhába.

A következő napon már csak a medve jelenhetett meg. Azt mondta neki az ember:
- Melletted döntöttem, mert a farkas esze nem tudott elég gyorsan futni. Ám meg kell vizsgálnom: belefér-e a fejed a fejmérő készülékembe, és, ha belefér,
fejes fej-e, - vagy pedig fejetlen?

A medve ugyan ezt nem értette, de úgy csinált, mintha értené. Nem csoda ez: sok ember is ugyanígy cselekszik, gyakorta.

A közelben volt egy présház, azon egy ablak. Az ember bement a présházba, a medve meg, az ember parancsára, kívülről bedugta a fejét az ablakon. Beférni befért a feje, de kiférni nem fért ki, mert az ember belülről ráakasztott a medve nyakára egy kővel tele zsákot.

Ez nem tetszett a medvének, morgott is, de nem sokáig, mert a balta egykettőre elnyugtatta. Bőréből bunda lett, a téli hidegben hol az ember hordta, hol meg a felesége.

No, a róka, az csak róka, a farkas, az csak farkas, - de medvebőrt szerezni, az már döfi! Megnőtt a faluban az ember becsülete, egy év múlva megválasztották bírónak.

(2012)