Kittyemkuttyom Pál szorgalmas legény volt, amikor éppen az volt, de amikor nem volt az, akkor sem lehetett a világ lustájának nevezni, mert utóbbi címért sokan vetélkedtek.

Felment ez a Pál a szőlőjébe, kicsi volt az, mert már az egész szőlődomb, az ő birtokocskáján kívül, Kutyatelepessy Károly grófé volt. Bement a présházba, amelyiket résháznak is lehetett volna nevezni, mert annyi nyílás volt rajta, hogy szeles időben ide-oda fújta benne az embert a szél.

Vakarta a fejét ez a Pál erősen, mert volt egy nagyon nagy hordója üresen, meg egy kicsinél is kisebb, tele borral:
- Ördög morgó, gyomor korgó! Kicsi e hordó, a másik nagy, de, ha a kicsit kiiszom, ez mit sem ad!

Nem az történt, amire gondoltok, mert megjelent egy nagyon izmos ördög. Nagyok voltak a szarvai, nagyok a patái, nagyok a szemei, nagy volt az orra, - de még a fülei sem voltak kicsik!

Megijedt Pál, mert addig szentül hitte: ördög nincsen.

Az ördög ráordított, félelmetes hangon:
- BORT!

No, - gondolta Pál, búsan - ez most megissza mind a bort a kicsike hordóból!

Eszébe jutott azonban: többet ésszel, mint erővel. Utóbbi bölcs közmondás, arra az esetre mindenképpen, amikor valakinek az ereje kisebb a másikénál. Rákiáltott az ördögre:
- Az a nagy hordó veszélyt jelent, ha üres! Bújj bele, így megmenekülhetünk!

Belebújt az ördög a hordóba, Pál meg lezárta a tetejét. Ám utána végiggondolta a dolgot: erős az ördög, esetleg szétfeszítheti a bor tárolására használt alkalmatosságot. Le kell itatnia a patást!

Kihúzta az üres hordó dugóját, és azt mondta az ördögnek:
- Tedd a lyukra a szád, beléd öntöm a bort!

Így tett az ördög, nyelte a bort. Berúgott csudamód, énekelni kezdett a hordóban. Hát sem szépségversenyt, sem dalversenyt nem nyerhetett volna..

Pál ráüvöltött:
- Fogd be a szád, csak akkor énekelj, ha én szólok, mert jön az Irgum-burgum Benedek.

Az ördög nem tudta, hogy ki az, mi az, miféle Benedek, elcsendesedett. Pál feltette a hordót egy talicskára, és már tolta is a gróf kastélya felé.

A gróf nem akarta elhinni, hogy ördög van a hordóban. Azt mondta Pálnak:
- Ördög nincs is, azzal csak a népeket ijesztgetik. Egyik pajtásod énekel a hordóban, de elég utálatos hangja van.

Fogadtak: ha nincs ördög a hordóban, akkor Pál szőlő birtokocskája a grófé, de, ha van, akkor Pálé az egész szőlőhegy. Írásba is foglalták a fogadást.

A gróf már előre örült, de amikor Pál levette a hordó fedelét, a gróf úgy elképedt, hogy ha most pingált volna róla képet az a híres festő, - hát az a kép egészen másként nézett volna ki!

A gróf finom borocskát öntött az ördögbe, hogy ne csináljon bajt. Pál meg a markába nevetett.

Azt mondta a grófnak a felesége, amikor meghallotta, hogy férje szőlős dombja ördöggé változott:
- Te csacsi! Lóvá tett Pál, de nincsen veszve semmi. Itt a hordó, itt az ördög, - te meg tedd lóvá Tisszitüsszi Tamás herceget!

Jót tanácsolt a feleség. A herceg sem hitte, hogy ördög van a hordóban. Fogadtak: ha nincsen, akkor a gróf Bögyösvölgyes, iszapos, piócás rétje a hercegé, ha mégis van, akkor a herceg legszebb erdeje, a hatalmas vadászházzal együtt, a grófé.

A herceg már előre örült, de amikor a gróf levette a hordó fedelét, a herceg úgy elképedt, hogy ha most pingált volna róla képet az a híres festő, hát azt mondták volna: - Ez képtelenség!

A herceg finom borocskát öntött az ördögbe, hogy ne csináljon bajt. A gróf meg a markába nevetett.

Azt mondta a hercegnek a felesége, amikor meghallotta, hogy férje erdeje ördöggé változott:
- Te címeres szamár! Lóvá tett a gróf, de mély kútból is van kiút, ha letolják a létrát! Itt a hordó, itt az ördög, - te meg tedd lóvá Deakarom Dénes király őfelségét!

- Hű, azt nem merem! - ijedt meg a herceg. A király, az király, aki ilyet tenne vele, nem tudod: annak mi jár?

- No, ha te nem mered, akkor én hordom ma a gatyát helyetted! - mondta neki a felesége.

A herceg felesége intett a legerősebb szolgának, az tolta a talicskát a hordóval, a hercegné meg ment utána, és a királyi palotánál elkezdte kiabálni:
- Ördögöt vegyenek! Ördögöt vegyenek! Aki megad érte háromezer holdat, az ingyen nézheti holnap a holdat!

Kinézett a palota ablakán Deakarom Dénes király, és azt mondta:
- Én megadom, szépséges hercegasszony, a háromezer holdat ördög nélkül is azért a fickóért, aki ezen a fertelmes hangon vonyít ki a hordóból, - de ha az a fajankó nem ördög, akkor holnap holdra nézés helyett három csókot kérek!

Megegyeztek. A király már előre örült, de amikor a szolga levette a hordó fedelét, úgy elképedt, hogy ha most pingált volna róla valósághoz hű képet az a híres festő, - hát szegény egyből a várbörtönbe került volna, ha ugyan nem a bakó bárdja alá!

A király finom borocskát öntetett az ördögbe, hogy ne csináljon bajt.

Azt mondta a királynak a királyné, amikor meghallotta, hogy férje földjéből háromezer hold ördöggé változott:
- Te koronásan fejetlen fő! Az a háromezer hold nem vág minket a földhöz, de lóvá tett a hercegné, és félő: hencegné lesz belőle, ha így marad a dolog! Ám miért maradna így? Itt a hordó, itt az ördög, - te meg tedd lóvá Kibegombom Balambért, a szomszéd királyt, ugyanazzal, ugyanúgy! Gombold le róla az Aranyköntös tartományt, ott van arany is, meg olyan gyönyörű gyöngy is, ami éppen az én köntösömre illő!

Így tett a király, meg is szerezte azt az értékes tartományt.

Mit csinált Kibegombom Balambér király az ördöggel?

Hát ezt nem tudom pontosan, mert tizenkét különböző történetíró tizenkét különböző országban egymásnak teljesen ellentmondóan írt erről, - de mindegyik úgy, hogy ne mondjon ellent saját királya kívánatos elképzelésének.

(2012)