Ott hagynám az elszórt pontokat.
Ott hagynám, mert minden belefér.
Ott hagynám, hogy elszórhasd rajta.
A te szíved diktál, s mi még idefér.
Ott hagynám, hogy elhagyhassam újra.
Mit kitépett belőlem az idő.
Nagyon sötét mondtad mókázva újra.
Ne nézz vissza és meg sose értsd!

Egy sziklán lógtam fejjel lefele.
Kezünk oly egyszerűen odaszegezve.
Képtelen üzenet, de ott hagynám.
Arcomon csurgott a könny, a vér.
Oly sötét az a bordó egén.
Ma újra könnyezem, mert akarom!
Fejem mellett a te sebzett arcod.
Kapaszkodsz csak eltörött bordámba.
Bal kezeden lüktetnek az erek. Kiszakad!
Ott hagynám, a szó itt ragadt.
Amikor nő a zaj kiesik..

Beesett, jobb kéz képpé vált csupán.
Tenyeremben a te tenyered.
Ujjaim kulcsolja szorosan a tied.
Hátadon csak rajzolt feszület.
Ölelkező rím a húsomba vágva.
A hátamat hasítja szét megint.
Egy szikla éke fúródik a múltba.
Két kézzel emelném néha fel az égre,
de mégis az elme játékából darab.
Ó bár ne fájna, de korhadt vagyok!
A szél csak emlék nélkül itt hagyott.

Hiányzik egy elveszett képdarab
Őrülten hiányzik az ?A Nap?.
Ott hagyom az elszórt pontokat.
Ott hagyom, mert minden belefér.
Ott hagyom, hogy elszórhasd rajta.
A te szíved diktál, s mi még idefér.
Ott hagynám, hogy elhagyhassam újra
Mit kitépett belőlem az idő,
hogy érted indulhassak útra??..
Ne nézz vissza kérlek, meg sose érts!