Márai Sándor életéről, munkásságáról sok forrás található az interneten, így ezekre nem térek ki részletesen. Nagy tehetsége kétségtelen. Megjárt egy utat, amelyet mások is bejártak rajta kívül.

Először a kommunistákhoz csatlakozott, az 1919-es Tanácsköztársaság idején a Vörös Lobogó c. lapba írt lelkesítő cikkeket. A Tanácsköztársaság bukása után külföldre távozott, sokat utazott, tapasztalatokat szerzett, világpolgárrá vált.

1928-ban visszatért Budapestre, ünnepelt írófejedelem lett. 1945 után bekapcsolódott a háború utáni irodalmi életbe, de nem sokáig. Az egykori kommunista (1919-ben formálisan az volt, meggyőződésének mértékét nehéz volna megállapítani) végül antikommunista lett.

1948-ban családjával együtt elhagyta az országot, megkezdődött emigrációja. Hazája azonban nagyon hiányzott neki, idegennek érezte magát külföldi környezetében, erről tanúskodik többek között az 1951-ben írt Halotti beszéd c. verse. Még ugyanebben az évben csatlakozott a Szabad Európa Rádióhoz, a kommunistaellenes propaganda egyik fontos szócsövéhez. 1952-ben tovább emigrált az Amerikai Egyesült Államokba.

Márai Sándor nagyon szeretett volna visszajönni Magyarországra, de nyilván a tőkés (polgári demokratikus) társadalmi rendbe, egykori nagy sikereinek országába. Amikor 1956. november 7-én Európába érkezett, az ötvenhatos harci események már befejeződtek, a fennálló társadalmi rendet nem sikerült megdönteni. Ez Márait keserűséggel töltötte el, ez alkalomból írta meg New Yorkban Mennyből az angyal c. versét.

Jó vers ez a költemény?

Ha egy verstől csak a művészi megformálást kérjük számon, akkor - megítélésem szerint - a legjobb vers, amit 1956-ról írtak. Megjegyzem azonban, hogy valószínűleg nem sok formailag értékes költemény született ezen kívül ötvenhatról, aminek fő okát abban látom: nehéz valótlan dolgokat magas irodalmi színvonalon versben kifejezni. Prózában könnyebb.

Ha egy vers értékéhez tartalmának igazságát, vagy legalábbis az igazságra való törekvést is (Petőfi és sok más klasszikus költő szellemében) elengedhetetlenül hozzátartozónak tartjuk, akkor Márai versét csak az adott eseményekre, korra jellemző alkotásnak tarthatjuk, - jónak viszont nem.

A fő probléma ilyen verseknél ott kezdődik, hogy szerzőjük már a forradalom fogalmán sem gondolkodik el. A forradalom fogalmába, bármilyen meghatározásáról van szó, a társadalmi rend gyökeres megváltoztatására irányuló olyan tevékenységnek bele kell tartoznia, amelyik - az események fő, jellemző erejeként - a történelmi fejlődést illetően előre mutat. Ha utóbbiról nincsen szó, az nem forradalom. Horthy Miklós saját tiszti különítményeinek a Tanácsköztársaság leverése utáni fellépését helyesen nevezte emigrációjában írt emlékiratában ellenforradalomnak. Márai - talán szándékosan - a forradalom szót nem használja ebben a versben, de azért egyértelmű a vers tartalmából is: annak tartja.

Márai, látszik a verséből is, mint író, költő, kitűnően ismeri a hazai emberek jelentős részét, főleg azon (polgári) társadalmi réteget, amelynek elsősorban költője, érdekeinek kifejezője volt, amikor 1948-ban elhagyta Magyarországot. Tudja, hogy miként kell szólnia hozzájuk, miként válthat ki verse nagy hatást.

Más kérdés, hogy az emigrációban eltöltött idő alatt bonyolult társadalmi változásokra került sor az országban, amelyek új embereket is hoztak, akik másképpen gondolkodtak, mint ő, más volt a világnézetük.

Utóbbi változásokat nyilván nehéz lett volna neki sértettségében, a számára előnytelen helyzetben megfelelőképpen követnie, de meg kifejezésre juttatnia lehetetlen is, ha a kommunistaellenes propagandából akart megélni. Így a Mennyből az angyal c. költeménye megírásakor nem gondolkodhatott el (illetve, ha elgondolkodott, ez nem lehetett versére hatással) azon: miért kellett neki 1919 után elmenekülnie, milyen is volt később az a haza, ahol őt ünnepelték, de egy József Attilát (és másokat, akik esetleg Márainál verset magasabb színvonalon és igazságokkal telten írtak) üldöztek, nyomorba taszítottak?

A Mennyből az angyal, egyesek talán azt mondhatnák, teátrális hangvételű, de én ezt nem rónám fel a szerzőnek: minden ilyen jellegű, nagy tömegekre hatni akaró vers többé-kevésbé szükségszerűen teátrális.

Szerkezete jól mutatja Márai nagy tudását a versépítésben: pompásan szerkesztett. A megválasztott keret is kitűnő angyallal, Krisztussal, karácsonyfával. Úgy szól a tömegekhez, hogy nem viszi túlzásba a költői képeket, kifejezéseket, utóbbiak azonban formai szempontból találóak, és szinte bárki számára érthetőek, néhány példa: testét ette és vérét itta (a Farizeus, a Népek Krisztusának), csontból, húsból tett törvényt (Magyarország), Mindig új élet lesz a vérből.

A vers alapgondolata a Csoda (az 1956-os magyarországi események), ezt a Csodát a vers nem jelenti be rögtön, hanem fokozatosan juttat el hozzá, így Márai költeményében ügyesen fenntartja a várakozás izgalmát. Mestere a látszólag meglepő fordulatoknak is (melyek azonban a vers témájából tartalmilag logikusan következnek):

..Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

Később a versben:

Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

Persze, amikor Márai az ötvenhatos események résztvevőit és helyeslőit egy az egyben a magyar néppel azonosítja, valamint a történéseket az ország érdekeivel, akkor szöges ellentétbe kerül az igazsággal. Ez másnál tévedés is lehetne, de a rendkívül művelt Márainál nem az: tudatos hamisítás. Neki ismernie kellett a Horthy-korszakot, a társadalmi osztályokat és rétegeket, - de tisztábban kellett lennie a kapitalizmus demokráciának nevezett jellemzőivel, többek között az akkori amerikai hatalom erkölcsileg sem szép (de a tőkés rend lényegéből nagyon is megérthető) tetteivel is. Nem hihető el, hogy az Amerika (és más nyugati államok) cselekményeit bíráló munkákat nem ismerte volna, - ez lehetetlenség.

A Vasfüggöny túloldalának (ahol Márai emigrációban élt) kritikátlan dicsőítése nyilvánul meg ilyen sorokban is:

És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik ?
Ők, akik örökségbe kapták ?:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

A szabadság valóban nagy dolog, de egyrészt Amerika (és az akkori kapitalista világ) népei NEM kaptak szabadságot (ha a szabadság szó alatt nem a választási komédiákat értjük, amelyeknek 1989 óta Magyarországnak is része lehet), sem örökségül, sem másképpen.

Az 1956-os események résztvevőnek jelentős része (főleg a megtévesztett fiatalság) minden bizonnyal szándékát illetően jót akart, nem a kapitalista rendszer visszaállítását, hanem a Rákosi-korszak hibáinak kijavítását, bűneinek felszámolását. Egy történelmi esemény megítélésénél azonban nem a résztvevők szándéka a döntő, hanem az: milyen irányba mutat a kimenetele?

Márai - tehetségét igazolja ez is - hatásos képpel fejezi be a verset:

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
? A költő, a szamár, s a pásztor ?
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, ?
mennyből az angyal.

Hatásos kép, - de összhangban van-e az Igazsággal?

Utóbbival Márai, saját érdekében, nem törődhetett, ha a kommunista ellenes propagandából akart megélni az akkori Amerikában (más kérdés, hogy az emigrációban sok különféle eszmei áramlat volt, ezek megítélése nem lehet egyforma).
Márainak tudnia kellett, hogy angyal-e valóban az a versbéli angyal, honnan jött valójában ez a küldött, és milyen irányba mutat - ténylegesen - 1956.

Utóbbin elgondolkozhat, aki akar. Meg azon is: az ötvenhatos események örököse, 1989, milyen karácsonyfát hozott, - és kiknek milyen ajándékot?

Egyeseknek, persze.. - de a többieknek?

(2012)