Ködös nap volt ez a mai vasárnap, október 14-én. A ködöt az időjárás okozta, ezt azért teszem hozzá, mert egyébként is sok a ködösítés, a televízió, rádió, az újságok, úgyszólván majdnem az egész média felhasználásával, kisajátításával: alig mondanak el, írnak meg valamit értelmesen. Sok a mellébeszélés, köntörfalazás, - de miért beszélne, írna egyenesen, értelmesen az, aki lopni akar, aki az ország, a közösség érdekeit semmibe véve, saját, vagy szűk csoportjának önző érdekeit követi?

Magyarán mondva, - ez a szólás azt jelenti: őszintén, nyíltan, félrevezetés nélkül kifejezni valamit. A szólás szerint így van, de ez általában nem igaz, ritka, hogy valaki magyarul beszél (persze, ez nem csupán a magyarokra vonatkozik, mivel görbe beszéd a világra is jellemző sajátság). Óvatosnak kell tehát lennünk a szólásokkal is.

No, de térjünk rá Malala Yousufzai tragikus esetére, amelyről, gondolom, sokan olvastak ezekben a napokban. Az egyik külföldi televízió csatornán megnéztem egy filmet a 14 éves pakisztáni kislányról. Csodaszép, határozott, okos, kitűnő szónok. Szebben beszél angolul, mint számos híres politikus, köztük olyanok is, akik angolszász országban élnek.

Méltán lett hazájában, Pakisztánban, ilyen fiatalon ünnepelt emberjogi aktivista, aki szót emelt a nők iskoláztatásáért, a női jogokért. Édesapja is beszélt a filmben, rajta is látszott: rendkívüli, felvilágosult, bátor ember, azok közé tartozik, akikre oly nagy szüksége van nem csak a becsületes célokat kitűző araboknak, hanem az egész világnak. A világ azon részének is, amelyik demokráciát hirdet ugyan, - de ez a demokrácia igen messze van a népuralomtól, becsületességtől, humanizmustól.

Messze van, ez igaz, - de ugyanakkor, ha tárgyilagosak vagyunk, mégis közelebb, mint az arab világ muzulmán szélsőségeseinek mozgalmai, mint amilyen a Pakisztánban és Afganisztánban nagy befolyással rendelkező táliboké.

Azt a gyáva, becstelen tettet, ami bekövetkezett, nem lehet eléggé elítélni: egy tálib fegyveres felszállt az iskolabuszra, megkereste a 14 éves kislányt, és megsebesítette (ő azt hitte: megölte, és nyilván magával megelégedetten távozott, végrehajtotta a megbízást).

A kislányt kórházba szállították, ahol most is, amikor internetes naplómba ezt a részt írom, az életéért küzdenek. Egyre többen imádkoznak felépüléséért, valamint az alávaló tálib tettet Pakisztánban tömeggyűléseken ítélik el. Ez az együttérzés jó dolog, - de távolról sem elég.

Néhány muzulmán egyházi vezető kifejtette már ugyan, hogy a Korán tanításaiból nem következik embertelenség, - de ennél sokkal többre, arra volna szükség: a nem szélsőséges muzulmán vezetők minél hangosabban hirdessék ezt, az egész világon.

Utóbbinak én nagyon ritkán látom jeleit, eseményeit, pedig a tálib (és más szélsőséges, az erkölcsnek ellentmondó) tettek gyalázatot hoznak minden mozgalomra, eszmére. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor öngyilkos merénylők robbantják fel magukat, és nincsenek tekintettel arra, hogy hány polgári áldozatuk van (ráadásul ilyen merényleteknél, a hírek szerint, egyre inkább gyermekeket is felhasználnak). Más dolog, ha valaki egy eszméért katonaként harcol a katonák ellen, és megint más, ha valaki öngyilkos merénylő, utóbbi akkor is gyávaság, ha egyúttal saját életét is feláldozta. Saját életével rendelkezhet, ártatlan polgárokat azonban ilyen módon a halálba küldenie becstelenség.

Malala okos, szép, és bátor szavaival azonban, ha átgondoljuk, nem csupán csak a táliboknak üzent. Valójában üzent a nyugati világnak is, hiszen, ha a muzulmán vallás híveitől elvárjuk, hogy a Korán humanista értelmezésű szellemében éljenek, ugyanezt el kell várnunk más eszmei mozgalmaknál, vallásoknál is, így a keresztény vallásoknál a Bibliát illetően. No és ha az ENSZ elvárja Irántól, hogy ne állítson elő atomfegyvert, ugyanezt el kell várnia Izraeltől is. Miért kellene az ENSZ-nek, a világnak jobban megbíznia Izraelben, mint Iránban? A zsidó vallás híveire is vonatkozik, hogy saját szent könyveik szellemében kell törekedniük tárgyilagosságra, az igazság becsületes keresésére.

Malala interjújában szólt a politikáról, politikusokról is. Azt mondta: politikus szeretne lenni, és ez számára azt jelenti: szolgálni hazáját, népét, becsülettel. Éreztette meggyőződését: van jó politika is.

Ha körülnézek ebben a kis országban, ahol élek, arra gondolok: az itteni politikusok túlnyomó többsége szolgál, - vagy inkább rászolgált valamire?

No és ha szolgál, akkor valójában mit?

Ezek azok a kérdések, amelyeket sokkal több embernek kellene feltennie, választ keresően, önmagának is, és nyíltan is, választ követelően. Egy jobb, becsületesebb Magyarországért.

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)