Elítélték a pápa inasát, 18 havi börtönre, mert - informatikus foglalkozású bűntársa segítségével - a Vatikáni Állam több titkos dokumentumát kicsempészte, és átadta az ilyesféle portékák iránt nagyon is érdeklődő újságíróknak.

A híradásokból nem derült ki számomra tényként, hogy pénzért adta-e oda ezeket a dokumentumokat az inas, vagy ingyen, és jó szándékkal, mert mindenütt korrupciót látott, és arra gondolt: a keresztény egyháznak meg kellene újulnia. Az inas az utóbbit állítja, de az olasz bíróság - legalábbis a híradásokból úgy tűnik - nem nagyon helyezett súlyt e szándék vizsgálatára. A CNN televízió csatorna (más hírforrásokhoz hasonlóan) a tőle megszokott felületességgel foglalkozott az üggyel.

Ha az inas bűnös, akkor a dokumentumokat közlő újság, újságíró mint lehet ártatlan, olyannyira, hogy vétkessége jogilag fel sem merül?

No, és nem kellene behatóbb pillantást vetni a dokumentumok tartalmára, mert ez az összefüggés is fontos az inas tettének elbírálásánál? Nem mindegy, hogy valaki, ha lop, mit lop.

A jog az egész világon sunyít és sántít, - miért járna becsületesen és délcegen éppen Olaszországban, amelyik már az Európai Unión belül is többször elhíresült arról, hogy a korrupció élmezőnyében foglal helyet?

Az eltulajdonított, számukra sok pénzt ígérő, botrányokat kirobbantó dokumentumokért, információkért egyes újságok fizetni szoktak, olykor jelentős összegeket. Nem tudom, hogy a pápa rendesen fizette-e inasát, de ha esetleg nem, akkor is világos: lopni nem szép dolog, még pénzszűkében sem. A lopás elítélendő. Ám minden lopás összefüggéseivel együtt volna értékelendő, jogilag is, erkölcsileg is. Mármint értelmesen.

Az értelem azonban - részben a jelenlegi társadalmi rend miatt, amibe beletartozik következményként a tömegek alacsony szellemi színvonala is - kevéssé tud érvényre jutni a világban, amelyet nem annyira az értelmes jó szándék mozgat, hanem sokkal inkább egyes - szűk - társadalmi rétegek, csoportok önző érdeke.

Utóbbi általános érvényű megállapítás, sajnos. Tragikus volta mellett nem végtelenül nevetséges az is, amikor Amerikában egy hírnévre és pénzre törekvő tökkelütött kigúnyolja Mohamed Prófétát (amely cselekményhez Amerikának tulajdonképpen semmi köze), mire vallási mozgalmak szélsőségei követségeket rombolnak le a világban, és ártatlan embereket bántalmaznak?

Mindez, bizony, a vallási szélsőségekhez nem tartozó papokra sem vet jó fényt (tisztelet a kivételeknek), mert nem nagyon hallatják hangjukat e szélsőséges, embertelen (és nyugodtan hozzátehetjük: istentelen) nézetekkel szemben.

Visszatérve a pápa inasához, nyilván nem az volna a helyes, ha a lopásért a pápa megdicsérné, ugyanakkor, ha valóban igaz mindaz (vagy részben igaz), ami a dokumentumokban szerepel, akkor az inas mégis nagy szolgálatot tett a Vatikánnak. Persze, csak akkor, ha a római keresztény egyház kész a becsületes út felé venni irányt, amely sok tekintetben saját múltjának és jelenének átértékelését kívánná.

A különböző eszméknek, ha a becsület szemszögéből vizsgáljuk a dolgot, nem azok tesznek jót, akik az igazsággal szemben védelmezik azt, ami ellentétben áll a humanitással (sőt, nem csak védelmezik, hanem készek a jogos kritika megbosszulására), hanem éppen azok, akik jó szándékkal rámutatnak a visszásságokra. (Sőt, jó szándék nélkül is igaz, ami igaz, és megszívlelendő!) A Biblia helyes értelmezése is erre mutatna.

A pápa valószínűleg kegyelmet fog adni inasának, - de, ha így lesz, ez önmagában nem elég, sőt, kevesebb a semminél, mert csak a látszatot szolgálja.

Azt a látszatot, amelyik belátható távon talán előnyösebb a nagyhatalmi pozíciónak, - de melyik hívő gondolja őszintén úgy, hogy ezt akarja az Isten?

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)