1.
Mintha küldenék,
napra nap,
állnak előttem a Falak!
Gubanc gubancba fordul,
a gyűrt Idő nem simul!
De mégis!
Lehet Kínai, vagy más,
lelkem átmegy
Falakon!
Ha fáraszt már a rohanás,
utazom
égi dallamon!

2.
Falakon át -
meg átjárok.
Ha égig érnek is
a kövek,
ha égig ér már
az a létra,
én fokokat
nem mászok!
Szállok!

3.
Fal tövében, falakon
mindig nő virág!
A remény
reményért kiált!
Ha lelkem már túl
sötét, sivár,
ha vagyok
az a hűvös,
mély kút,
onnan már
csak
felfelé
vezethet az út!

4.
Áthatolhatatlannak hitt
burkomon
misztikus táncot lejtve,
kis fekete kottafejek
millió
könnyező
sebet
ejtenek..
Örömkönnyeket!
Zenélő lyukakat
falamon!
Apró réseken,
hasadékokon,
már támad a Fény!
Omlanak a falak!
Zord télre fényes
tavasz jön,
tomboló nyár!
Táncol, ragyog,
tündököl,
magával ragad
millió fénylő
reménysugár!