Ne ijedjen meg senki, aki erre téved, és beleolvas netnaplómba. Nem Mohamed Próféta kigúnyolásával foglalkozik ez a kis írás, nem irigyeltem meg sem az Amerikában forgatott ilyen témájú film készítőjének, sem a francia karikatúra-magazin egyik alkotójának hihetetlen méretű világbotrány-hírnevét. Nem kell nekem ilyesmi, sohasem kellett. Különben Mohamed Prófétára tényleg áll az, amit másokra sokszor érdemtelenül szoktak ráaggatni: történelmi személyiség, hiszen ő teremtette meg a muzulmán vallást, és egyúttal a mai arab világ ősét.

Itt most - többek között - a Mohamedekről van szó, távolról sem mindről, és nem csak az arab, hanem az amerikai és más nyugati országok Mohamedjeiről, akiknek egészen más a nevük, utóbbiak nem is arabok, viselkedésük azonban - bizonyos eltérések mellett - nagyon is hasonló.

A fentebb említett, Amerikában készült film, illetve a francia lap karikatúra-sorozata után az arab világban megindult a felháborodás áradata, követségi épületek megrongálásával, zászlóégetésekkel, és ki tudja, hogy mi minden fog még történni, ha nem csillapodnak le a kedélyek.

Indokolt ez a nagy felindulás-földindulás?

A józan ész szempontjából nem indokolt, hiszen, ha egy olyan államban, mint az Amerikai Egyesült Államok, egy lókötő magánember Mohamed Prófétát gúnyoló filmecskét készít, - azt nem Amerika készítette. Amerika elnökének, Obamának ehhez szintén az égvilágon semmi köze. Ő is, külügyminisztere is elítélte a történteket.

Tegyük hozzá: az arab világban is előfordulnak olyan - e két művecskénél néha súlyosabb - történések, ami miatt Nyugaton is hasonló események játszódhatnának le egyes arab országok követségei előtt.

Nem láttam a filmet, sem a francia lap karikatúráit. Ám az események szempontjából a két mű színvonala mellékes. Számos jel mutat arra, hogy az arab világ tüntetőinek nagyobb része sem látta ezeket, a megmozdulások szervezettek.

Kinek használnak az arab világ heves reakciói?

A nyugati hatalmaknak is, az arab országoknak is elsősorban káruk van belőle, hiszen a kereskedelmi kapcsolatok ezek miatti átmeneti gyengülése (bár nyilván csak rövid időről lesz szó) a világ egyik felének sem használ. A külföldi turisták számának időleges visszaesése is, többek között, gazdasági kár (de nem csupán gazdasági!).

A felszínről azonban menjünk tovább, a tárgyilagosság ösvényén.

A Nyugat kapitalista hatalmai, Amerikával az élen, az általuk istenített polgári demokrácia államformáját igyekeznek elterjeszteni, változatos módon: a médiabirodalmak harsonázásával, ravaszkodásaival, diplomáciai utakon, és, ha másképpen nem megy, akkor fenyegetésekkel, fegyveres erőszakkal, a nemzetközi jog betűinek és szellemének megsértésével.

A Kelet arab világának országai (bár jelentős különbség van közöttük abban, hogy a muzulmán vallás szélsőséges híveinek mekkora a hatalma, vagy a hatalomra gyakorolt befolyása) nagyjából ugyanolyan módszereket használnak, mint a Nyugat.

A lényeg mindenképpen a nyersanyagforrásokért, piacokért, a profit növeléséért folyó harc, - és mindezek érdekében a világhatalomért, illetve annak kiterjesztéséért. Ezek voltak a háborúk fő mozgatói az elmúlt századokban is, sőt, tulajdonképpen, mindig (nem mellékesen még akkor is, amikor forradalmak eltiprására irányultak).

A vallások - ismeretelméleti tartalmukat, filozófiai lényegüket tekintve - valójában közeli rokonok, hiszen mindegyiknél a világot teremtő és azon valamiképpen uralkodó szellemi lény van a középpontban. Az emberiség sorsának alakulására döntően nem az istenhit gyakorolt (és gyakorol) egészében kedvezőtlen befolyást, hanem a vallásokra épült egyházak ((de adott történelmi keretben ez kikerülhetetlen volt, és nem kizárólag kedvezőtlen).

A Szent Könyvek tanításaiból (ha néhány tételük esetleg vitatható is) egyáltalán nem következnek azok a tragikus események, amelyek oly gyakoriak voltak a világban (és napjainkban is tapasztalhatóak). Ezt bárki beláthatja például, ha a Biblia tanításait végiggondolja, és kicsit utánanéz annak: mi is történt hívei többsége révén a világban (és mi történik manapság).

Nem rokon például az a magatartás, amely Magyarországon a huszadik század első felében költőket, írókat fogott perbe vallásgyalázás címén (többek között József Attilát és Radnóti Miklóst) azzal, amikor - napjainkban - hasonló indokkal egyes országokban készek akár halálbüntetést kiszabni? (A kettő, persze, csak rokon, mert Magyarországon, tudomásom szerint, senkit sem végeztek ki vallásgyalázásért a huszadik században, és ilyen perek nem voltak gyakoriak, megfélemlítő hatásuk azonban szintén nem hagyható figyelmen kívül.)

Jobb kapitalista államforma-e a nyugati polgári demokrácia, mint a keleti iszlám államok társadalmi berendezkedése? Afganisztán példáján is láthatjuk: jobb, de ez nem azt jelenti, hogy jó. Terjesztése - több okból is - nehéz feladat.

A felvilágosultabb, valóban a Szent Könyvek tanításai alapján álló vallási vezetők (vonatkozik ez azokra az esetekre is, amikor a Bibliáról van szó!) többet tehetnének a Világ humánusabbá tételéért. Olykor egyik-másik meg is szólal közülük ilyenképpen, de, számomra úgy tűnik, ritkán, és nem kellő lelkesedéssel a jó ügy érdekében.

Az emberiség, a Világ, az évezredek, évszázadok során jobb lett, - de rossz maradt.

E rossz világban pedig önző, szűk rétegeknek kedvező hatalmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy a tömegek (arabul beszélő Mohamedek, és angolul vagy más nyelven megszólaló Mohamedek) csak az események felszínét értsék meg úgy-ahogy, és rejtve maradjon a mélyebben levő igazság.

Csokonai Vitéz Mihály írta Konstancinápoly c. versében, 1794-ben:

Óh, e népre, óh mely sűrű felhőt vona
A szentség színével bémázolt babona!
Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!
Meddig lesz körmöd közt a Mindenhatóság?
Míg űlsz a királyok koronáján, kincsén?
A vitézek kardján s a népek bilincsén?

Megjegyzem: ez a jelenkori köztársaságokra is vonatkozik..

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)