Átvitt értelemben rengeteg cirkusz volt, - és van a világban. Ezeket, persze, tragikomédiás cirkuszoknak is nevezhetjük, mert valamilyen mértékben nevetségesek, de nem marad el (előbb vagy utóbb) a tragédia.

A sok cirkusz közül most egyet választok ki, amelyik éppen nagyon is időszerű: az amerikai elnökválasztás egyik eseményét.

A republikánus párt ugyanis a napokban tartotta elnökjelölő nagygyűlését.

Ezeknek az amerikai nagygyűléseknek egyik jellemzője a hihetetlen mértékű léggömb elengedés. Fehér és piros léggömbök ezrei, talán tízezrei mutogatják buksijukat, majd szállnak fel a levegőbe.

Eszembe jutnak más, régi nemzetközi események, Világbéke kongresszusok, amikor léggömbök helyett fehér békegalambok hatalmas tömege szállt fel a kék égre. Utóbbi nekem jobban tetszett a mostani amerikai léggömbözésnél, úgy gondolom, Picassonak is, hiszen a Béke Világtanács számára megrajzolta a híres békegalambot (1949-ben készítette az 1950-es Világbéke kongresszusra).

Amerikáról lévén szó, hát, ha vércséket engednének fel tízezrével egy ilyen tömeggyűlésen, az érdekesebb volna a léggömböknél. Számomra mindenképpen, mert, amikor vércsére vadásztam..

Ám a léggömbáradat is nagyon látványos. El lehet gondolkodni rajta: mit jelképeznek ezek a felfújt gyönyörűségek?

A nagygyűlés-show - a világhálóval kihalászott képek szerint - ment, mint a karikacsapás. Miért jutott eszembe Thomas Mann Marió és a varázsló c. műve? Nyilván a varázsló miatt, bár, ahol ott van Amerika, oda egy Marió is betévedhet, - és esetleg nem azzal az incifinci alig-pisztolyocskával..

Egy csapás a karikára, és máris bependerül, pódiumra rápenderül egy szépséges hölgy: az elnökjelölt, Romney felesége. Büszkén kijelenti: feleség is, nagymama is, amerikai is. Ünnepélyes kinyilvánítást tesz: az ő férjében, ha Amerika Elnökévé választják, nem fog csalódni Amerika. Ez tuti!

A tömegben az is felugrál, aki eddig ült. Fergeteges taps, ujjongás. Ki kételkedne a szavában, hiszen feleség is, nagymama is, amerikai is! Ő csak tudja!

Obamára a szép hölgy semmiféle lekicsinylő megjegyzést nem tesz. Ez másik szereplő feladata: az alelnökjelölté. Utóbbi férfi, fiatal, hadonászós, ugribugri. Teátrálisan teszi a dolgát a feldíszített teátrumban. A tömeg szinte önkívületbe esik, de azért sejthető: nem saját önérdekén kívül esik kívül. Ha ide jött lelkesedni, tudja, hogy miért..

Jön egy volt republikánus miniszter is, ő is hölgy, csak bőrszíne más. Megajándékozza a gyűlés kicsinyét, nagyját, magát nagynak képzelt beképzeltjét két hihetetlenül bölcs mondással: 1. minden nehéz, lesújtó helyzetből naggyá lehet lenni, 2. nem az a lényeges, ki honnan jött, hanem hová megy.

No, ez már döfi! Ki hitte volna? Én hozzáteszem az elsőhöz: koldus is nyerhet a lottón, akár egy milliárdot is (ám, ha már milliárdos, akkor nem is kell lottózással fárasztania magát egy újabb milliárdért, hanem..).

A második számú bölcsességgel én kissé óvatosabb lennék, mivel éppen az a nagy kérdés, hogy hová megy Romney. Többet lehetne sejteni ebből, ha végiggondolnák: honnan? OFF-SHORE, persze, - de hová IN?

A republikánus nagygyűlést azonban nem izgatják ilyen kicsiségek. Nem ez a lényeg. A lényeg: a show. A jelenlevők egymást ölelgetik, ringatódznak, énekelnek. Eszembe juttatnak törzseket, amelyek tagjai nem voltak ennyire felöltözöttek, mint e választási nagycirkusz résztvevői, és amelyekre a civilizáció keresztes lovagjai (vagy hidegvérű pipás puskásai) gyakran használták a jelzőt: primitív.

Engem is megihletett ez a pompás, szokásosan túlsózott, túlfűszerezett show, ezért írok ide egy - az amerikai ex-miniszter hölgy bölcsességeihez hasonló - mondást: van bonyolultnak látszó, ami ezerszer primitívebb a primitívnél.

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)