Zúgj s forrongj bennem düh
kétségbe ess morajló fájdalom
mélyen mélyen törj rám
mint egy gyötrő rég elfeledett fájdalom
nyisd fel szemim
nyisd fel hogy lássak vele
hogy ne csak nézzek a kora reggelbe
s a késő estébe
nyisd fel, hogy ne nézzek üveges tekintettel
tekinteted mélyére
ne lássam amit nem látok
amit nem akarok
csapd rám az ajtót düh
üvölts rám hogy nem kellek
hogy ne aggódjak
düh! mond hogy nem kellek
mondh hogy a csendességnek kellek
a csendes magánynak
mond hogy a szelídségnek,
s a szeretetednek kellek
mond hogy az eszed, s józanságod vagyok
hazudj nekem
hogy ne csak te légy egész
hanem énis lehessek
hogy ne legyek a düh, s a tehetetlenség
h ne legyek a sumák, a sandán, s kémlelően nézve
leső tekintet
lehessek egy és egész,
józan ész, és szeretet neked.

20111017