Ó, Csillag, te szép Remény,
születőben vagy-e már valahol ?
Mennyország leszel-e, vagy
újjászülető pokol ?!
Kék leszel, zöld, vagy sárga ?
Gyémántfényű fehér ?
Piros nem lehetsz újra..
Nincsenek már szívek,
nincs vér,
nincs artéria, mely
szeretet-forrásunk kristályvizét
szívtől-szívig hordta..
Tágul a tüdő, levegőt szív
egy nagy ordításra,
az ember visszament
rég feledett
tudat-barlangjába,
győzni újra indul a horda !
Nincs vér, szűkül az aorta,
bénul az agy, béna a kéz,
mi a billentyűkön ma
új dallamot futtathatna,
nincs itt semmi ,
nincsenek Emberek !!
..csak rideg falak , csak közöny,
kifakult színek !
Mint mikor a Tél szele meglegyint,
sodorja a sok hulló levelet,
jégbe fagy, megdermed a világ,
a vég utolér ..
Nem marad más,
csak egy utolsó sikoly,
egy végső dobbanás,
egy kiáltás,
mely égig ér !
Csillag !
Kereslek !