Most, így, könnyű szívvel kezdjük el áldani Bacchust,
szóljon síp-zene, víg dala zengje be messze a bércet,
szédűlt tánccal járják, szívnek is édes a látvány,
kárhoz a lélek, lánggal gyullad már szerelemre,
jöjj ide, angyal, most rabul ejtsél, súgj a fülembe...
Démoni lábaid, angyali táncuk könnyeden ejtik,
szív ma igában, hold-fuvoláján csendül a dallam.
Légy ma a társam, szentje a kéjnek, játszva örömnek,
oly tüze bornak már soha nem lesz, mint azon este...
Hölgykoszorúját isteni Bacchus földre leküldte,
éke az éjnek, mennyei népek játszani kezdtek,
angyali rendnek szózata csendül hangszereikből,
bontva örömmel, fénnyel, csillagos úton a szellem,
mézizü borral, étkei földnek felsorakoznak,
isteni mannát majszol a jámbor, fojtva el éhét,
telve a lélek széppel, most örömöt lel a test is...
lebben a széllel, lepleik ejtik zsenge leánykák,
szűzi a báj is, kebleik almák, kellem a szemnek
Elszabadulva a vágy is, mely lelohasztja a szomjat,
isznak a kútból, hol gyönyöröknek titkait őrzik,
vad-buja kéjjel felcsap a mámor, testük a hangszer,
játszani rajtuk mily gyönyörűen tudnak a lányok,
büszke hetérák, vágy-szerelemnek földre hozói,
nélkületek savanyodna be férfiak élete végleg,
földire otthonuk értetek égiek, ím lecserélik...