Jó táltosom, látod- e hullani vérem,
sebeim fölött szállnak- e éhes keselyük,
s a varjak vészjóslóan kárognak- e ma este?...
Isteneinket már sorba veszejtik a hitetlen népek,
Egyet imádva, s rabságba döntik a testet, a lelket...
Életem alkonyul, vagy sorsom a dicsőség,
e csatában, ma választ nyer a kétség.
Apáink sorsát hordozom szívemben,
éljek már bennük, vagy cipeljem keresztem...
Ősi a törvény, válna valóra ma az álmom,ha
Vajk keze által mégsem érne utol a végzet...
Halálom ne fájd, eltűnnek sorba a jó szellemek.
Fehér lovam áldozd, vére kísérjen el az útra,
majd ítélkezzenek felettünk, ha lesznek
szabad-szívű, dicső, s bölcs sarjai a Vérnek,
s nem szolgalelkű, hiénák, bárgyún bólogató utódok...

A jó táltos, jajgatva sír, vérrel sötétedik az este,
egy szabad lélek már hazát talált, bár négyfelé a teste...