Ülök vagy fekszem? állni, járni akarok

(remegő) gondolataimba harapok.

Falak, nincs ajtó és nincs ablak, csak falak.

Úgy sincs miért mennem, mindenem itt marad.

Így is hallom és látom, hogy a falakon túl,

hogyan pusztít ember és hogyan pusztít úr.

Pusztítsd, nem bánom? torkom némaságba fúl,





és bár mindent látok, nem festek színeket,

és bár mindent hallok, nem írok híreket.

Nem izgat! Nézek tovább a semmi felé,

ahonnan épp, egy árny hatol szemem elé.

Még nem látom testét, melyet homály takar.

Egy lány lehet? hajat teker, fejet vakar.

Mosolyog, de nem tudja még, hogy mit akar.





A lány rám néz? mosolyog. Örömet érzek!

Megdobban szívem, száz régi sebből vérzek,

és felállok, nevetek? végre beforrnak!

Építője leszek, az igaz újkornak!

Talán mennél, de ne tedd? alig láttalak.



Elindulok feléd, pusztuljanak falak!

Nem hagyom, hogy elmosódjon körvonalad?





Nem hagynám azt, hogy arcod egyszer ködbe vész.

Tudod, félek én is, és tudom, te is félsz.

Hogy születik könny vagy sem, csak rajtunk múlik,

mely értünk, érted, értem, a szemünkből hullik

Nem elég, hogy mit tettem, hogy mit akartam.

Én hiába látlak, most átnézel rajtam,

ha egyszer kiáltasz? félek, túl halkan?



2009-08-30