Kacsatollas Ádám nem volt gyenge legény, mert egy búzával teli nagy zsákot egyből feldobott a vállára, és már vitte is a malomba.

Mondta neki a molnár:
- Te aztán, fiam, nem vagy nyápic fajta! Megőrölöm a búzád, - de nem jönnél el nekem zsákokat hordani, jó pénzért?

Úgy döntött Ádám: elmegy, de amit a molnár ígért neki, három napra egy ezüstpénzt, kevesellte. Sokszor másként értelmezi a jó pénzt az, aki adja, meg az, aki kapja. Így szólt:
- Legyen a pénz háromszoros, a fizetség így is szoros!

Nem tetszett ez a molnárnak, de mit tehetett? Nem kapott más segítséget, egymaga meg nem győzte a munkát, viszont a munka könnyen legyőzte őt, mert nem volt már fiatal.

Volt a molnárnak egy leánya, igen szép és okos, csak kicsit különc. Látta, hogy milyen könnyedén viszi a zsákot a csinos legény. Így szólt hozzá:
- Te nagy erejű, nem vinnél be engem is néhányszor a malomba, zsák helyett, ingyen? Nem is vagyok olyan nehéz, mint a teli zsák!

Komolyságot színlelt Ádám, tetszett neki a zsákként ajánlkozó szép hölgy:
- Bevihetlek. Három bevitel három csók, de kifelé a saját lábadon kell jönnöd!

- No, akkor ezzel az ügyes válasszal levettél a lábamról! - nevetett a leány, akit Évának hívtak.

Éva csak tréfából kérte a legényt erre, az viszont elkapta őt szoknyástól, cipellőstől, és már vitte is a hátán, be a malomba.

A leánynak úgy megtetszett a dolog, hogy még kétszer megismételtette. Utána a legény megkapta a három csókot.

Eltelt három hét, no, az is szoros volt a teli zsákokkal, de Éva leánnyal is, mert a végén a legény odaállt a molnár elé, és megkérte a leány kezét.

Meg is kapta, mert a leány addigra elintézte az apjával: ne akadékoskodjon, mert ő vagy Ádámé lesz, vagy beleugrik a patakba.

Mondta a molnár a legénynek, meg a leányának:
- Lakodalom után rátok iratom a piszepuszai erdőmet. Nem nagy, de van benne gomba, amikor van, málna is terem, amikor terem, fa pedig akkor is van benne, ha gomba nincsen, és a málnatermés is hálátlan. Van ott egy kis házikó is, legyen a tiétek. Lisztet küldök, amikor küldök. Éljetek boldogan!

Odaköltözött Ádám, meg Éva a házikóba. A falu kicsit távolabb volt, de vettek egy szamarat. Az hol a fával telt taligát húzta, hol meg Éva asszonyt vitte a faluba tereferélni. Ne gondolja senki, hogy lustácska gazdasszony volt Éva, de kell olykor egy kis pletykázás az asszonyoknak. Néha még a férjeknek is!

Egyik nap Éva elpityeredett. Megijedt Ádám, kérdezgette:
- Mi a buba baj? Túl csúszós a vaj? Kerek kenyér keletlen? Kedved miért kelletlen?

Kiderült a dolog. A faluban Nyimmogó Nyányika azt mondta Évának: nektek se kutyátok, se macskátok!

Ezt a szégyent!

Szívére vette Ádám a dolgot, elment kutyát keresni szépséges feleségének. Talált, hármat is. Szép skót juhászkutyát, azért kergették el, mert szeszélyes gazdakisasszonya megunta az eb pofikáját, azt mondta: rókára hasonlít. Gazdátlan tacskó is jött, őt kidobták egy autóból, mert nagyon alacsony termetűnek ítélték, pedig minden tacskó ilyesféle méretű. A harmadik kutyus töpörtyűnyi kis vakarcs volt, de nagyon kedves: csihuahua, vagy magyarosan csivava. Ne gondoljátok indián kutyusnak e pöttömöt! Szépen kidülledő gombszemei voltak és mulatságos fülecskéi. Ő a grófnő kutyusa volt, de kíváncsisága rossz útra vitte, eltévedt. A grófnő kerestette egy ideig, de azután elutazott messzire, német földre, mert ott volt lakhelye, és tizenkilenc szobás kastélya. Volt pénze másik csihuahuára.

Minek köszönhette Ádám, hogy három kóbor kutya is hozzászegődött?

Megsúgom: kolbászszagú tarisznyájának.

Éva nagyon megörült a kutyusoknak, csupán a csihuahuát nézegette kicsit kétkedően:
- Kutyus ez?

Ádám azonban megnyugtatta:
- Mókusnak nem mókus, mert nincsen bundás farka, majomnak nem majom, mert nem megy fel a fára, - ugatni viszont ugat! Eb ez, te, törődj csak bele, szívecském!

Éva beletörődött, mert pinduri kutyus is lehet olykor nagyon előnyös, például ha esik az eső, akkor zsebbe lehet tenni. A skót juhászkutya erre nem alkalmas, de még a tacskó sem!

Ádám három kutyaházat készített. Nagyot, kisebbet, picikét. Mindegyikre ráírta kutyatulajdonosa nevét, nehogy összecseréljék: Vöröske, Laposka, Vakarcska.

Három kutya tehát már volt, de macska még egy sem. Éva kezébe nyomott férjének egy csupor tejfölt, és rászólt:

- Te! Menj be a faluba, sétálj a tejföllel föl-le, le-föl! Azt olvastam gyermekkoromban, hogy a macska szereti a tejfölt. Szerezz egy kackiás bajszú cicát!

Disznó nagy szerencséje volt Ádámnak, mert már a falu elején találkozott egy röfögős hangú, zsíros kalapú, retkes kezű emberrel. Annak elmesélte házasságát, három kutyáját, macskahiányát.

Így szólt az ember:
- Három kutyához három macska illik. A mi macskánk hetet kölykezett. Te nekem adod a csupor tejfölt, meg a szalonnád a tarisznyádból, én pedig adok neked három kiscicát. Ilyen jó vásárt sem csináltál még eddigi házaséletedben! Legényéletedben talán igen, de az nem számít!

Kiválasztott Ádám három kismacskát: vöröset, fehéret, meg fekete bundásat. Ilyen előrelátó volt: különböző színű macskákat nehezebb összecserélni, mint az egyszínűeket! Ezt nem árt, ha ti is jól megjegyzitek!

Három kutya, három macska nem semmi, de most jön a csattanó. Kiderült, hogy Éva asszony kisbabát vár. Egyet várt, de ritka dolog történt: három született, három kisfiú. Hármas ikrek.

Megörült Ádám a gyermekáldásnak, háromszor is megcsókolta a feleségét, de utána elballagott a kocsmába, mert a csecsemők nagyon oáztak, az nem volt ám csecse! Ott nótát költött ez az Ádám. Kiderült: tehetsége van hozzá, különösen, ha veres borral segíti, hogy kijöjjön belőle. A kocsma szeszélyesen szeszes közönsége együtt énekelte, üvöltötte, már, persze, ki így, ki úgy:

Három baba ne hidd el, hogy egy!
Bömbölnek ám azok eleget!
Dobhártyámra oá! vereget!
Megcsókolom bájos nejemet!
A kocsmába két lábon megyek!

Három kutya, egyik sem hamis!
Szép e világ, láthatja vak is!
Három cica fog ám egeret!
Jó ez a bor, igyunk, gyerekek!

Három baba.. - de jó ez a bor!
Ki nem issza, az ám de botor!
Cicák, kutyák, babák, kerekek, -
belém e bor hű de megyeget!


Itt jön be a történetbe Szemfüles Zsiga, az italszerető újságíró. Két pohár között le-lejegyzett a kocsmaasztalra kiterített piszkos papírra ezt-azt, így, meg úgy, de még úgyabbul is!

Olvasták ám a népek néhány nap múlva az újságban Kacsatollas Ádámról és feleségéről, három ikergyerekükről, és azonos számú kutyájukról, meg macskájukról Háromszoros szeretet címmel azokat a csodadolgokat, amelyeken Ádám és élete párja ámult el legjobban. Elérte őket a népszerűség, ami sokkal jobb, mint a gépszerűség, bár néha az is fárasztó.

Ádámot megválasztották a falu bírájának, ami nem csak nagy tisztesség volt, hanem igen jövedelmező is, - lett mit aprítaniuk a tejbe! A hármas szám lett a szerencseszámuk, hozott is nekik három tehenet, három lovat, három kecskét, három.. - de, remélem, nem kívánja senki, hogy mindet felsoroljam?

Nekem, sajnos, nincs szerencseszámom, mert az egy is szám ugyan, de ha nem jutok vele egyről kettőre, hát akkor hol a szerencse?

(2012)