Még tombol a nyár, de erőtlenebb már a vágy.
Valahol nevetni kezd egy mátyásmadár, jaj de fája hangja!
Borzolja a csendet libabőrbe rázza riadót fúj a fülnek,
hogy ez milyen szemtelen lett!
Gúnyol, rikácsol, kikacag ahogy repül, merész, hisz? tudja,
ellene nem sokra mész. Inkább semmit sem teszel,
mert még ő az , ki így is keveset vesz el...
Aszott szilvaszemekben kutat egy darázs,
hamar elrepül jóllakottan, mézkincsre talált,
majd eljárja táncát odébb, a büszke felfedező.
Övé" a nap hőse"cím. Ellibben előttem egy lepke
pici fátyolszárnyain....mégis, mégis, ma nem érzem
örömnek a nyári napot, csendben, láthatatlanul osont be
az ősz szívembe, érezhetően jeleket hagyott...
Telve a hombár, biztos helyen az élet,
jókedvet érlel az új kenyér illata?áttetsző
szőlőszemekben elrejtve a nyár melegének varázsa,
a most még szomjazó akó, édes nedűre vár...
Nem tudom, mit várok még tőled, te gyönyörű,
csókkal búcsút intő, mindig visszatekintő
szerelmesen hűtlen,örökifjú dinnye ízű nyár,
de hiányozni fogsz, ha a kerti ösvényen sápadtan
rám tekint majd, a száraz szélű, kifosztott napraforgótányér?