Feltöltve: 2012-07-17 19:09:33
Megtekintve: 5973
E nyár egyszerre
E nyár egyszerre ismert, s idegen,
rózsák tánca halvány múlt-szíveken,
kis volt-vétkek terített asztalok
körül, talán megbocsájt a halott,
tavaszra gondolsz, piros tulipán
zeng fel zöld szárán, kék szoknyájú lány
nevet, s eltűnődsz kicsit (vagy nagyon)
az összeomlott kártyavárakon,
majd nyárhoz nyár, a volthoz volt tapad,
szitakötő úszó légpillanat,
minden együtt, s lehangoltan külön,
legyintsz, mennyi elmaradt köszönöm!,
s utálod a sok kapkodó kezet
(az ösztönpokol csak győztes lehet?)
botló árnyékok szélperem alatt,
égboltkés élén vérzik el a nap,
s katángmező tükrös tündérszemén
észrevétlen búcsúzik el a fény.
E nyár oly ismerősen idegen!
Rózsát ringat, de tapos szíveken,
álarcvilág, tél önző gyermeke,
itt kedves őszig nem vezet mese,
itt a vers csak szépség-magába bú,
itt békét becsap álnok háború,
dinnyelé csöppen, döglesztő meleg,
dallamkirály elhülyült operett,
itt görbeség szolgákat alkotott
(nem Isten, - Ő rokonszenves halott!),
itt vers, ha van, szépség-magába bú,
haszon-keresztfában perceg a szú,
holdra nyáj bámul, babonás bolond
(miközben csontot megroppant a gond),
s csodát remél, mit hitként itt hagyott
koporsóerdő, szégyen-századok
évszakforgása, tőr, palást, kehely, -
ó, vágd le kard, ki kételkedni mer!
E nyár nem új. Ismerten idegen.
A nyugalom színlelt a színeken,
Múltból jött nyár ez, sunyi, festeget
zászlóira kalmár kereszteket,
elszáradt fűben szétkuszált utak
közönybe rejtik el bánatukat,
vers-szépség bú csillant könnycseppeket,
a tornyokon arany láng hízeleg,
s ígérget. Mai nyár, te idegen!
Egy volt tavasz szívemben, szívemen,
egy volt tavasz, szépségesen szabad
reményidő virágdal-fák alatt, -
egyszer visszatér, érzem és tudom,
ha azt nem is, hogy majd milyen úton.
Torz eszme most e nyárföldön arat, -
s kiknek? Nem látod a zsoldosokat,
ott, fent?! Nem hallod, mint hullnak szavak,
a hazugok?! Szisszen e nyár alatt,
aki szegény. Remény-Hazánk halott?
Én írom-várom azt a Csillagot,
Tavaszt, ujjongó virágkoronát,
Időt, mely védőn velünk nyáron át,
érett gyümölcsös őszig elvezet,
s nem tűri meg a sok piszkos kezet,
s a télben is az otthon-melege
ölel, s úgy szólal meg szívben mese,
s zeng, mint Tavaszban piros tulipán..
..emlékszel-e még, csillagos Hazám?
(2012)
rózsák tánca halvány múlt-szíveken,
kis volt-vétkek terített asztalok
körül, talán megbocsájt a halott,
tavaszra gondolsz, piros tulipán
zeng fel zöld szárán, kék szoknyájú lány
nevet, s eltűnődsz kicsit (vagy nagyon)
az összeomlott kártyavárakon,
majd nyárhoz nyár, a volthoz volt tapad,
szitakötő úszó légpillanat,
minden együtt, s lehangoltan külön,
legyintsz, mennyi elmaradt köszönöm!,
s utálod a sok kapkodó kezet
(az ösztönpokol csak győztes lehet?)
botló árnyékok szélperem alatt,
égboltkés élén vérzik el a nap,
s katángmező tükrös tündérszemén
észrevétlen búcsúzik el a fény.
E nyár oly ismerősen idegen!
Rózsát ringat, de tapos szíveken,
álarcvilág, tél önző gyermeke,
itt kedves őszig nem vezet mese,
itt a vers csak szépség-magába bú,
itt békét becsap álnok háború,
dinnyelé csöppen, döglesztő meleg,
dallamkirály elhülyült operett,
itt görbeség szolgákat alkotott
(nem Isten, - Ő rokonszenves halott!),
itt vers, ha van, szépség-magába bú,
haszon-keresztfában perceg a szú,
holdra nyáj bámul, babonás bolond
(miközben csontot megroppant a gond),
s csodát remél, mit hitként itt hagyott
koporsóerdő, szégyen-századok
évszakforgása, tőr, palást, kehely, -
ó, vágd le kard, ki kételkedni mer!
E nyár nem új. Ismerten idegen.
A nyugalom színlelt a színeken,
Múltból jött nyár ez, sunyi, festeget
zászlóira kalmár kereszteket,
elszáradt fűben szétkuszált utak
közönybe rejtik el bánatukat,
vers-szépség bú csillant könnycseppeket,
a tornyokon arany láng hízeleg,
s ígérget. Mai nyár, te idegen!
Egy volt tavasz szívemben, szívemen,
egy volt tavasz, szépségesen szabad
reményidő virágdal-fák alatt, -
egyszer visszatér, érzem és tudom,
ha azt nem is, hogy majd milyen úton.
Torz eszme most e nyárföldön arat, -
s kiknek? Nem látod a zsoldosokat,
ott, fent?! Nem hallod, mint hullnak szavak,
a hazugok?! Szisszen e nyár alatt,
aki szegény. Remény-Hazánk halott?
Én írom-várom azt a Csillagot,
Tavaszt, ujjongó virágkoronát,
Időt, mely védőn velünk nyáron át,
érett gyümölcsös őszig elvezet,
s nem tűri meg a sok piszkos kezet,
s a télben is az otthon-melege
ölel, s úgy szólal meg szívben mese,
s zeng, mint Tavaszban piros tulipán..
..emlékszel-e még, csillagos Hazám?
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-07-18 20:14:58
Kedves Bigiblue! Bizony, azt előírni, hogy a hat évnél idősebb autókat évente kelljen vizsgáztatni, nagy szamárság, nyilván nem gondoltak (ha így van, nem olvastam ezt a hírt)a közmondásra: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.Az agymosás alanyai is majdnem mindig hibásak, de a fő bűnösök az agymosók, akiknél, persze, nem felejtésről van szó, hanem érdekekről. Nem szép érdekekről, hanem olyanokról, amit becsületes, tárgyilagos embernek (tulajdonképpen pártállásától függetlenül) el kellene ítélnie. Az ország lakossága azonban - kevés kivételtől eltekintve - csak az agymosás alanyaiból, az agymosókból, valamint a megfélemlítettekből áll. Szomorú ez, de értelmes beszéd, írás ma nem változtathat rajta, inkább csak dokumentálhatja az igazat. Üdvözöl: Miklós
2012-07-18 18:16:25
Kedves Miklós ! Tudatom Veled, hogy itt már senki semmire nem emlékszik. Jó volt az agymosás..aztán meg, a világosok mentek, a sötétek maradtak..én is sötét vagyok, hogy itt pötyögtetek, ahelyett, hogy elszaladnék most egy tiltó táblával az EU Bizottságba, ahol éppen arról fognak szavazni, hogy a 6 évnél idősebb autók, mopedek évente vizsgázzanak !!!!!remélem tudod, miről beszélek..