Feltöltve: 2012-07-16 12:14:39
Megtekintve: 7550
Láttalak
Sírva követtelek szíved titkos folyosóin,
nem voltak falak, sem csapdák, csak a meztelen lelked.
Nem kellett beszélned, mégis hallottam hangod,
ahogy üvöltesz, zokogsz, dühöngsz...
Mert engem szeretsz...
nem voltak falak, sem csapdák, csak a meztelen lelked.
Nem kellett beszélned, mégis hallottam hangod,
ahogy üvöltesz, zokogsz, dühöngsz...
Mert engem szeretsz...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-07-19 14:22:15
Pedig sokan azt mondják, hogy az a lényege a költészetnek, hogy önmagunkat a saját érzéseinket leképezzük. Nem biztos, hogy ezzel egyetértek. Szeretem a sejtelmességet:) Új hozzászólás
2012-07-18 17:53:28
Érdekes, szép vers. Titok marad ugyan (csak ebben az esetben, és lehet, hogy csak számomra): a szerelem itt miért vált ki elkeseredett hangulatot (viszonzatlan szerelem?), - de, az is igaz, egy versnek nem kell felfednie a szerző teljes szerelmi érzésvilágát..