Ahol az ég a földdel összeér,
s hullámoznak hegynyi habok,
éledt egy sziget, neve Rela,
körbeöleli a végtelen tenger
lakói szerelem angyalok,
kiket nem láthat soha az ember...
Testük nemes, izmuk acél
szemük vörös, akár a vér,
lányok haja selymes, szőke,
s a férfiak sörénye hófehér
szárnyon szállnak fel az égbe,
hová csak a gondolat, ami elér?
Tollruhájuk ében-árnyas
széllel járnak,babonáznak,
éj-felhőket zaboláznak.
Becses tolluk, ha elhullik,
boldogtalanságod múlik,
így esel majd szerelembe,
szerelem száll a szívedre,
soha ne nézz, a szemükbe...
Nem láthatod, szállni őket,
utazói zord felhőknek
útra kelnek az alkonyattal
táncuk vége kakasszóval?
Csak hallgasd a szél dalát,
ha érted, megmentheted Relát?


"eljött hát, a boldogságod,
Ők elhozták, a Relaidok.
Szerelmet, a földi népnek,
toll ha hull, szépre gyúl a lélek,
akit érint, szerelemben ébred?
Ámor földi hírhozói,
édes érzések felbujtói,
vigyázz reánk, becses a láng,
tollainkkal repül a szárny...
Óvjad , védjed a szerelmet,
hozzánk így leszel kegyelmes.
Szép szigetünk az életünk,
Ahol barátságban élhetünk.
Isten, ember óvja, védje,
Ámor földi öröksége..."

Ám az ember, kapzsi, mohó,
Önző lélek, romlást hozó.
Bemocskolta a szerelmet,
tiszta szívek, gazzá lettek
siratják az angyalok
szerelem- tolluk elfogyott...
elhamvadtak a szárnyak,
álmok maradtak a vágyak.
Az emberért hullanak könnyek...
Ha érzések nélkül könnyebb,
vesszen el ez a világ,
ahogy eltűnik minden Relaid?