Feltöltve: 2012-06-29 18:48:44
Megtekintve: 6201
Georg W. Alsheimer Tűz a pagodák felett c. könyvéről
Van úgy, hogy az ember kezébe vesz egy könyvet, beleolvas, de a mű rendkívüli értékét nem ismeri fel mindjárt. Nem mondhatom, hogy ez velem gyakran elő szokott fordulni (még ha szerénytelenségnek hat is), de néha mégis, és miután, eredeti szándékomtól eltérően, elolvastam, restelkedem. A fenti című könyvnél ez történt. A sok idegen, nehezen megjegyezhető vietnami név miatt (bár ezt igen jó függelék enyhítette a mű végén) úgy gondoltam: nem lehet könnyű olvasmány ezekben a füllesztően meleg nyári napokban. Tévedtem.
Alsheimer könyve a Gondolat Kiadónál jelent meg magyarul, 1970-ben, nyolcezer példányban. Nem tudom, hogy volt-e belőle további kiadás, de azt megállapítottam: ma is sok antikváriumban kapható, így, aki akarja, megvásárolhatja.
A könyvre néhány hete bukkantam rá a családi könyvtárban. Fordítója apai nagyapámnak dedikálta 1970 októberében, mint első lefordított könyvének első példányát, szeretettel és tisztelettel. A mű németről magyarra fordítása hatalmas munka lehetett, igen nagy felkészültséget, műveltséget igénylő, így a fordító nevét is ide írom: Dr. Szilágyi Lászlóné. Róla, sajnos, az internet segítségével (valószínűleg azért, mert az 1989 előtt megjelent művek, írások elenyésző töredéke került fel az internetre, akár csak említés formájában is), nem sikerült adatokat találnom. Igaz, a szerzőről is igen keveset.
Alsheimer német orvost a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) küldte ki Dél-Vietnamba, egyetemi tanárnak. Hat évig volt ott (rövidebb megszakításokkal), és ez alatt nem csupán oktatta diákjait, gyógyította a betegeket, és próbált segítségére lenni az USA és a nyugati kapitalista világ által támogatott Dél-Vietnamnak (tevékenysége valójában egész Vietnam érdekét szolgálta), hanem igen aktív politikai szerepet is betöltött.
Dél-Vietnam kormánya ez idő alatt harcban állt Észak-Vietnammal. Alsheimer gondosan tanulmányozta a dél-vietnami társadalmat, az ott élő emberek gondolkodását (a hatalomhoz, valamint a társadalom elnyomott rétegeihez tartozókét egyaránt), tradícióikat. Kereste törekvéseik, tetteik indítékait, felmérte és értékelte a társadalmi-politikai erőviszonyokat, a vallási vezetők szerepét és gyakran változó taktikáját, valamint a Dél-Vietnamba küldött amerikai tanácsadók, odalátogató politikusok, a segélyszervezetek tisztségviselői, és a különböző - rejtetten vagy alig álcázottan ott levő amerikai ügynökök -
hangoztatott, vagy időnként, a fehér bőrű külföldiek társasági összejövetelein, koktél-partjain, vagy négyszemközti beszélgetéseken bevallott vagy színlelt nézeteit.
Alsheimert e hihetetlenül nagy munkában rendkívüli tehetsége, műveltsége, lényeglátása, magas szintű intelligenciája mellett orvosi szakterületének ismeretei (elmegyógyászat) is segítették (de a szakterületétől eltérő általános orvosi feladatokat is ellátott).
Ami - számomra - nagyon talányos: miként tudott a szerző olyan széles körű kapcsolatokat kiépíteni a legkülönbözőbb vietnami és Vietnamban tartózkodó külföldi személyekkel, miért fogadták őt a hatalom képviselői éppen úgy, mint e hatalommal (sokszor eltérő módon, és különböző mértékben) szemben állók képviselői, miként sikerült neki idejét úgy beosztani, hogy oktató és orvosi munkája mellett oly sok mindenre legyen ideje, még bárok, mulatóhelyek gyakori látogatására, nőügyekre is (bár utóbbiak nyilván összefüggésben voltak az előzőekben említettekkel)? Tevékenysége szinte úgy hat, mint az akciófilmek kissé ember feletti szuperkémeié.
Úgy hat, mennyiségét tekintve, - de mégis egészen másként is, mert minden, amit leír, őszintének tűnik, apró részleteknél éppen úgy, mint az összképet tekintve. Őszintének és egyúttal igaznak. Sok-sok más dokumentum, könyv, esemény is Alsheimer leírásait igazolja.
A szerző vietnami tartózkodása idején az amerikaiak eleinte Diem dél-vietnami diktátort támogatták. Alsheimer nem szépíti a valóságot. Az USA kormánykörei számára csak egyetlen dolog volt igazán fontos: a kommunista Észak-Vietnam elfoglalása, a vietnami Felszabadítási Front (Viet Kong) legyőzése. A demokratikus látszatra ugyan igyekeztek adni, hogy a világ közvéleményét maguk mellé állítsák, valójában azonban nem voltak erkölcsi gátlásaik: Diemnek, a diktátornak és családi klikkjének hajlandóak voltak szinte mindent elnézni addig, amíg e megbízhatóan kommunistaellenes irányvonal meg tudta őrizni az amerikai segítséggel Dél-Vietnamban meg-megingó, de még fenntartható viszonylagos stabilitását.
Alsheimer a dokumentum szereplőinek jellemzésénél jó és rossz tulajdonságaikat egyaránt megemlíti. A vele ellenkező véleményen levőktől sem tagadja meg egyes pozitív tulajdonságok elismerését.
A könyv bemutatja a Diem rezsimjét támogató és vele szemben álló erőket. Azok támogatták, akiknek érdeke valamilyen mértékben ettől függött. Ellenzékét főleg a buddhisták képezték, akiket Diem rendszere elnyomott, szemben a katolikus egyház papjaival. Utóbbiak kiváltságokat élveztek, és támogatták Diem uralmát (de közöttük is akadtak jót akarók, emberségesek, később még a Viet Kong nézeteihez közeledő pap is).
A buddhisták jelentős erőt képviseltek, így Diemnek számolnia kellett velük. A szerző a buddhista vezetőket sem idealizálja, megmutatja érdekeik szerint alakuló kompromisszum készségüket, hatalmi vágyukat, gyengeségeiket.
A francia gyarmatosítást Vietnam felszámolta, de utóhatása sok vonatkozásban megmaradt. A feudális társadalom jellemzőit is bemutatja a szerző: a legnagyobb földesuraké, a korrupt főhivatalnokoké, a saját érdekeikért többnyire minden becstelenségekre kész tábornokoké a hatalom. A hatalomhoz azonban más rétegek is többé-kevésbé szorosan kapcsolódnak, kishivatalnokok, a ranglétrán feljebb jutni vágyó beosztottak, kereskedők, falusi kisebb földbirtokosok, elöljárók, ezek szintén a szegényeken élősködnek. A legelnyomottabb réteget a kulik képezik, ők végzik a legrosszabbul fizetett, ugyanakkor leginkább megerőltető munkát.
A Diem dinasztia egyeduralmát különböző belső erők (ezek között a buddhisták a legjelentősebbek) támadják. Diem rendszere helyett saját hatalmukat szeretnék megvalósítani, mérsékelt reformokkal, de ők is a kommunista ellenesség jegyében. Diem hatalma többször meginog, majd - az erőviszonyok pillanatnyi átalakulásával - helyreáll. Amerika (és a nyugati világ) érdeke az, hogy ha Diem hatalma már nem képes sikerrel küzdeni a kommunista Észak-Vietnam ellen, akkor a háttérből bábjukat és kormányát másikra cseréljék, de oly módon, hogy az belső, vietnami ügynek számítson.
Ez végül be is következik, Diemet az egyik katonai puccs során megölik, de hamarosan kiderül: ez sem hoz igazi változást. Az ellenzék célja a hatalom megszerzése volt, de az új kormány reformokat akaró néhány tagja nem tudja akaratát érvényesíteni. Utóbbinak belső és külső okai vannak.
A Dél-Vietnamban tartózkodó, illetve odalátogató külföldi (főleg amerikai) politikusok, szakemberek (vagy utóbbiaknak álcázott ügynökök) nézetei arról, hogy mit kellene tenni a katonai, politikai, gazdasági helyzet megszilárdítására és javítására, némileg eltér, de általában összeköti őket egy primitív kommunista-ellenesség, a vietnami Felszabadítási Front oly mértékű gyűlölete, ami a béketárgyalásokat, de még azok szóba hozását is megakadályozza. Összeköti őket (néhány kivételtől eltekintve) az is, hogy nem a való helyzetről adnak tájékoztatást kormányaiknak, hanem - személyes érdekeik, előmenetelük miatt - azt sokkal kedvezőbbnek mutatják, mint amilyen. Részben nem tudják, de még inkább nem is akarják a valóságot megismerni, mert az számukra - egyénileg - már önmagában is veszélyes lehet. Ha sokat tudnának erről, a dél-vietnami hatalom esetleg titokban elteszi őket láb alól, és halálukat a Viet Kong számlájára íratja.
A háború mérhetetlen szenvedést okoz a minden háború nélkül is nagy nélkülözések közepette élő vietnamiaknak. Dél-Vietnam egyre inkább fekélyes rész lesz: hihetetlen mértékűvé válik a korrupció, és a kegyetlenkedés olyankor is, amikor az objektíve egyértelműen a Viet Kong oldalára állítja a lakosság egy részét (a szerző részletesen ír a menekülttáborok szervezéséről, az oda kényszerített vietnamiak szenvedéséről, a Felszabadítási Front sikereinek egyre több jeléről).
Először csak az amerikai katonai tanácsadók és más szakértők létszáma sokszorozódik meg, valamint a dél-vietnami kormánynak nyújtott fegyverszállítás, de hamarosan egyre növekszik a Vietnamba küldött amerikai katonák létszáma is. Utóbbiak, a legmodernebb fegyverekkel felszerelten, egyre inkább átveszik a katonai műveleteket. Dél-Vietnamban az élet úgyszólván minden vonatkozásban az amerikaiak döntései szerint alakul.
Ezek a döntések azonban majdnem minden esetben rosszak, többnyire még akkor is, ha az elgondolásban volt racionális elem. Az USA kormánya igyekszik csökkenteni a vietnami háborúra fordított pénzkiadásokat, védeni a dollár értékét, - ez viszont tönkreteszi a háborút valamilyen mértékig kiszolgálók rétegét, a vietnami nagyvállalkozóktól kezdve a hotelszolgákig. A vietnami háború körülményei közepette, a dzsungel-harcokban, az amerikai katonák és szövetségeseik nem tudnak végső győzelmet aratni, végül már kisebb ütközeteknél is ritkán sikeresek. Dél-Vietnam egyre inkább a Viet Kong kezére jut, amelynek propagandája, morálja, a lakossággal szemben tanúsított viselkedése messze felülmúlja a dél-vietnami hatalom birtokosaiét.
A könyv egyszerre mutatja be a félelmetes amerikai haderőt és a mögötte álló gazdasági potenciált, valamint az amerikai ostobaságot. A Dél-Vietnamban tartózkodó külföldieket (néhány olyan kivétellel, mint Alsheimer) nem érdekli Vietnam múltja, nem tanulmányozzák társadalmát, társadalmi viszonyait, még a vietnami nyelvet sem akarják elsajátítani (Alsheimer ebben is ritka kivétel, megtanulja a nyelvet, sőt, felismer annak nyelvtana és a vietnami gondolkodás között néhány fontos összefüggést is).
A szerző rokonszenve - tapasztalatai alapján - egyre inkább a vietnami Felszabadítási Front felé fordul, végül több esetben - nem nyíltan, hanem közvetve - már ennek tevékenységét segíti.
Két hónapra rá, hogy Alsheimer elhagyja Dél-Vietnamot, a Viet Kong csapatai már Saigonban vannak.
Lenyűgözően érdekes és csodálatosan kiváló alkotás Alsheimer dokumentum könyve. Aki elolvassa, az sok mindent megérthet (vagy jobban megérthet): a XX. század történelmét, egy kapitalista nagyhatalom igazi jellemzőit, sőt, még a XXI. század eddigi és várható eseményeiből is igen sokat.
Jobban megértheti a múltat, a jelent: a világot. Megértheti, ha megérteni akarja.
(2012)
Alsheimer könyve a Gondolat Kiadónál jelent meg magyarul, 1970-ben, nyolcezer példányban. Nem tudom, hogy volt-e belőle további kiadás, de azt megállapítottam: ma is sok antikváriumban kapható, így, aki akarja, megvásárolhatja.
A könyvre néhány hete bukkantam rá a családi könyvtárban. Fordítója apai nagyapámnak dedikálta 1970 októberében, mint első lefordított könyvének első példányát, szeretettel és tisztelettel. A mű németről magyarra fordítása hatalmas munka lehetett, igen nagy felkészültséget, műveltséget igénylő, így a fordító nevét is ide írom: Dr. Szilágyi Lászlóné. Róla, sajnos, az internet segítségével (valószínűleg azért, mert az 1989 előtt megjelent művek, írások elenyésző töredéke került fel az internetre, akár csak említés formájában is), nem sikerült adatokat találnom. Igaz, a szerzőről is igen keveset.
Alsheimer német orvost a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) küldte ki Dél-Vietnamba, egyetemi tanárnak. Hat évig volt ott (rövidebb megszakításokkal), és ez alatt nem csupán oktatta diákjait, gyógyította a betegeket, és próbált segítségére lenni az USA és a nyugati kapitalista világ által támogatott Dél-Vietnamnak (tevékenysége valójában egész Vietnam érdekét szolgálta), hanem igen aktív politikai szerepet is betöltött.
Dél-Vietnam kormánya ez idő alatt harcban állt Észak-Vietnammal. Alsheimer gondosan tanulmányozta a dél-vietnami társadalmat, az ott élő emberek gondolkodását (a hatalomhoz, valamint a társadalom elnyomott rétegeihez tartozókét egyaránt), tradícióikat. Kereste törekvéseik, tetteik indítékait, felmérte és értékelte a társadalmi-politikai erőviszonyokat, a vallási vezetők szerepét és gyakran változó taktikáját, valamint a Dél-Vietnamba küldött amerikai tanácsadók, odalátogató politikusok, a segélyszervezetek tisztségviselői, és a különböző - rejtetten vagy alig álcázottan ott levő amerikai ügynökök -
hangoztatott, vagy időnként, a fehér bőrű külföldiek társasági összejövetelein, koktél-partjain, vagy négyszemközti beszélgetéseken bevallott vagy színlelt nézeteit.
Alsheimert e hihetetlenül nagy munkában rendkívüli tehetsége, műveltsége, lényeglátása, magas szintű intelligenciája mellett orvosi szakterületének ismeretei (elmegyógyászat) is segítették (de a szakterületétől eltérő általános orvosi feladatokat is ellátott).
Ami - számomra - nagyon talányos: miként tudott a szerző olyan széles körű kapcsolatokat kiépíteni a legkülönbözőbb vietnami és Vietnamban tartózkodó külföldi személyekkel, miért fogadták őt a hatalom képviselői éppen úgy, mint e hatalommal (sokszor eltérő módon, és különböző mértékben) szemben állók képviselői, miként sikerült neki idejét úgy beosztani, hogy oktató és orvosi munkája mellett oly sok mindenre legyen ideje, még bárok, mulatóhelyek gyakori látogatására, nőügyekre is (bár utóbbiak nyilván összefüggésben voltak az előzőekben említettekkel)? Tevékenysége szinte úgy hat, mint az akciófilmek kissé ember feletti szuperkémeié.
Úgy hat, mennyiségét tekintve, - de mégis egészen másként is, mert minden, amit leír, őszintének tűnik, apró részleteknél éppen úgy, mint az összképet tekintve. Őszintének és egyúttal igaznak. Sok-sok más dokumentum, könyv, esemény is Alsheimer leírásait igazolja.
A szerző vietnami tartózkodása idején az amerikaiak eleinte Diem dél-vietnami diktátort támogatták. Alsheimer nem szépíti a valóságot. Az USA kormánykörei számára csak egyetlen dolog volt igazán fontos: a kommunista Észak-Vietnam elfoglalása, a vietnami Felszabadítási Front (Viet Kong) legyőzése. A demokratikus látszatra ugyan igyekeztek adni, hogy a világ közvéleményét maguk mellé állítsák, valójában azonban nem voltak erkölcsi gátlásaik: Diemnek, a diktátornak és családi klikkjének hajlandóak voltak szinte mindent elnézni addig, amíg e megbízhatóan kommunistaellenes irányvonal meg tudta őrizni az amerikai segítséggel Dél-Vietnamban meg-megingó, de még fenntartható viszonylagos stabilitását.
Alsheimer a dokumentum szereplőinek jellemzésénél jó és rossz tulajdonságaikat egyaránt megemlíti. A vele ellenkező véleményen levőktől sem tagadja meg egyes pozitív tulajdonságok elismerését.
A könyv bemutatja a Diem rezsimjét támogató és vele szemben álló erőket. Azok támogatták, akiknek érdeke valamilyen mértékben ettől függött. Ellenzékét főleg a buddhisták képezték, akiket Diem rendszere elnyomott, szemben a katolikus egyház papjaival. Utóbbiak kiváltságokat élveztek, és támogatták Diem uralmát (de közöttük is akadtak jót akarók, emberségesek, később még a Viet Kong nézeteihez közeledő pap is).
A buddhisták jelentős erőt képviseltek, így Diemnek számolnia kellett velük. A szerző a buddhista vezetőket sem idealizálja, megmutatja érdekeik szerint alakuló kompromisszum készségüket, hatalmi vágyukat, gyengeségeiket.
A francia gyarmatosítást Vietnam felszámolta, de utóhatása sok vonatkozásban megmaradt. A feudális társadalom jellemzőit is bemutatja a szerző: a legnagyobb földesuraké, a korrupt főhivatalnokoké, a saját érdekeikért többnyire minden becstelenségekre kész tábornokoké a hatalom. A hatalomhoz azonban más rétegek is többé-kevésbé szorosan kapcsolódnak, kishivatalnokok, a ranglétrán feljebb jutni vágyó beosztottak, kereskedők, falusi kisebb földbirtokosok, elöljárók, ezek szintén a szegényeken élősködnek. A legelnyomottabb réteget a kulik képezik, ők végzik a legrosszabbul fizetett, ugyanakkor leginkább megerőltető munkát.
A Diem dinasztia egyeduralmát különböző belső erők (ezek között a buddhisták a legjelentősebbek) támadják. Diem rendszere helyett saját hatalmukat szeretnék megvalósítani, mérsékelt reformokkal, de ők is a kommunista ellenesség jegyében. Diem hatalma többször meginog, majd - az erőviszonyok pillanatnyi átalakulásával - helyreáll. Amerika (és a nyugati világ) érdeke az, hogy ha Diem hatalma már nem képes sikerrel küzdeni a kommunista Észak-Vietnam ellen, akkor a háttérből bábjukat és kormányát másikra cseréljék, de oly módon, hogy az belső, vietnami ügynek számítson.
Ez végül be is következik, Diemet az egyik katonai puccs során megölik, de hamarosan kiderül: ez sem hoz igazi változást. Az ellenzék célja a hatalom megszerzése volt, de az új kormány reformokat akaró néhány tagja nem tudja akaratát érvényesíteni. Utóbbinak belső és külső okai vannak.
A Dél-Vietnamban tartózkodó, illetve odalátogató külföldi (főleg amerikai) politikusok, szakemberek (vagy utóbbiaknak álcázott ügynökök) nézetei arról, hogy mit kellene tenni a katonai, politikai, gazdasági helyzet megszilárdítására és javítására, némileg eltér, de általában összeköti őket egy primitív kommunista-ellenesség, a vietnami Felszabadítási Front oly mértékű gyűlölete, ami a béketárgyalásokat, de még azok szóba hozását is megakadályozza. Összeköti őket (néhány kivételtől eltekintve) az is, hogy nem a való helyzetről adnak tájékoztatást kormányaiknak, hanem - személyes érdekeik, előmenetelük miatt - azt sokkal kedvezőbbnek mutatják, mint amilyen. Részben nem tudják, de még inkább nem is akarják a valóságot megismerni, mert az számukra - egyénileg - már önmagában is veszélyes lehet. Ha sokat tudnának erről, a dél-vietnami hatalom esetleg titokban elteszi őket láb alól, és halálukat a Viet Kong számlájára íratja.
A háború mérhetetlen szenvedést okoz a minden háború nélkül is nagy nélkülözések közepette élő vietnamiaknak. Dél-Vietnam egyre inkább fekélyes rész lesz: hihetetlen mértékűvé válik a korrupció, és a kegyetlenkedés olyankor is, amikor az objektíve egyértelműen a Viet Kong oldalára állítja a lakosság egy részét (a szerző részletesen ír a menekülttáborok szervezéséről, az oda kényszerített vietnamiak szenvedéséről, a Felszabadítási Front sikereinek egyre több jeléről).
Először csak az amerikai katonai tanácsadók és más szakértők létszáma sokszorozódik meg, valamint a dél-vietnami kormánynak nyújtott fegyverszállítás, de hamarosan egyre növekszik a Vietnamba küldött amerikai katonák létszáma is. Utóbbiak, a legmodernebb fegyverekkel felszerelten, egyre inkább átveszik a katonai műveleteket. Dél-Vietnamban az élet úgyszólván minden vonatkozásban az amerikaiak döntései szerint alakul.
Ezek a döntések azonban majdnem minden esetben rosszak, többnyire még akkor is, ha az elgondolásban volt racionális elem. Az USA kormánya igyekszik csökkenteni a vietnami háborúra fordított pénzkiadásokat, védeni a dollár értékét, - ez viszont tönkreteszi a háborút valamilyen mértékig kiszolgálók rétegét, a vietnami nagyvállalkozóktól kezdve a hotelszolgákig. A vietnami háború körülményei közepette, a dzsungel-harcokban, az amerikai katonák és szövetségeseik nem tudnak végső győzelmet aratni, végül már kisebb ütközeteknél is ritkán sikeresek. Dél-Vietnam egyre inkább a Viet Kong kezére jut, amelynek propagandája, morálja, a lakossággal szemben tanúsított viselkedése messze felülmúlja a dél-vietnami hatalom birtokosaiét.
A könyv egyszerre mutatja be a félelmetes amerikai haderőt és a mögötte álló gazdasági potenciált, valamint az amerikai ostobaságot. A Dél-Vietnamban tartózkodó külföldieket (néhány olyan kivétellel, mint Alsheimer) nem érdekli Vietnam múltja, nem tanulmányozzák társadalmát, társadalmi viszonyait, még a vietnami nyelvet sem akarják elsajátítani (Alsheimer ebben is ritka kivétel, megtanulja a nyelvet, sőt, felismer annak nyelvtana és a vietnami gondolkodás között néhány fontos összefüggést is).
A szerző rokonszenve - tapasztalatai alapján - egyre inkább a vietnami Felszabadítási Front felé fordul, végül több esetben - nem nyíltan, hanem közvetve - már ennek tevékenységét segíti.
Két hónapra rá, hogy Alsheimer elhagyja Dél-Vietnamot, a Viet Kong csapatai már Saigonban vannak.
Lenyűgözően érdekes és csodálatosan kiváló alkotás Alsheimer dokumentum könyve. Aki elolvassa, az sok mindent megérthet (vagy jobban megérthet): a XX. század történelmét, egy kapitalista nagyhatalom igazi jellemzőit, sőt, még a XXI. század eddigi és várható eseményeiből is igen sokat.
Jobban megértheti a múltat, a jelent: a világot. Megértheti, ha megérteni akarja.
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!