Miután vége lett mindennek és elaludt, éreztem, hogy az egyetlen dolog, ami hozzá köthet még; a szeretet.
Nem az a megoldás ha elfelejtem, ha nem gondolok rá. Sokan mondták, hogy itt az idő, hogy továbblépjek, hogy feldolgozzam, hogy észrevegyem, hogy már nincsen. Észrevettem...
Hisz nem ölelhetem meg soha többé, mikor hazamegyek, már nincs otthon és nekünk, a családj?nak a Világon a legegyértelműbb, hogy Ő már nem él. Észrevettük mindannyian. Ünnepekkor egyel kevesebb teríték kell, minden nap nélküle indul és nélküle ér véget és egy?bk?nt is...üres az egész ház.
Az egyetlen kapocs, ami hozzá köt minket, az a szeretet. Az eml?kek, a fényképek, a viccei, ahogy mosolygott, az illata és minden, amit magából itt hagyott, azért, hogy mindig velünk legyen.
Egy év elteltével számomra Ő ugyanúgy létezik, őrzöm a szívemben életem végéig. És ez így a jó. Ha van valami, amit senki nem vehet el tőlünk, az az őszinte, tiszta, önzetlen, feltétel nélküli szeretet... Így Apa tovább él bennünk. Any?ban, a Testvéremben és bennem, a családomban. Így alkotunk mi kerek egészet és így éltük túl. Mert könnyebb Apa nélkül nem lett.
Csak megszoktuk, csak beletörődtünk... csak észrevettük, hogy Ő már nem velünk lakik...