Rend nagyon sokféle van, mint ahogy ellentéte, a rendetlenség is igen változatos. Néhány rendet felsorolok: 1. nemesi rend (múltbeli fogalom, de folyton visszaerőlteti magát a jelenbe, minden nemes vonás nélkül), 2. kínos rend (ez vonatkozhat a lakás rendjére is, de az ritka, viszont a társadalmi rend is mindig kínos valamelyik réteg számára), 3. mindennek rendje (a REND A LELKE MINDENNEK közmondásból, amit a köz mondogat, de egyébként így, meredeken, nem igaz), 4. ületlenűl rend (Vörösmarty Szózat c. verséből, hazádnak rendületlenűl, kopirájt kifejezés, ami már sokakat felültetett, leültetett, sok mindent elültetett, no és utóbbiak miatt mennyi mindenki leült már meglepetésében!).

OHÓ! Most veszem észre nem olvasóim, hogy, ha tovább sorolom, akkor majd követelni fogjátok: erről a rendről is írjak, meg amarról is. Miért követelnétek? Ismerlek már bennetek, kis nagyon ravaszok, hát azért, hogy engem dolgoztassatok, és legyen mit el nem olvasnotok. Én azonban kitolok veletek, mert csupán egyetlen rendről írok, a LAKÁS RENDJÉRŐL.

A lakás az a materiális dolog, amiben laknak vagy lakni szándékoznak. A ház is lakásféle (otthonféle), kivéve a Tisztelt Házat, ahol az üres padsorok laknak, ők tartják házigazdaként a törvényjavaslatok papiros halmát, igaz, honlények is megjelennek ott időnként, főleg akkor, ha a Vezérhonatyák parancsára működésbe kell hozni a szavazógépet.

A mi lakásunk nem ház, csak Diogenész hordójánál némileg nagyobb, de azért elfogadható méretű élettérhez képest igen kicsi terem együttes. E kis lakásból azonban messzire látok, ami már abból is sejthető, hogy folyamatosan szomorú vagyok. Nem csoda ez egy országféleségben, ahol annyi mindenre nincs kilátás, ami jó volna, és fent oly kevéssé van belátás mindarra, amit be kellene látni.

Rend van-e a lakásunkban? Relatíve igen, attól függ, hogy mihez viszonyítjuk. Nincs akkora rend, mint amilyen Lenin dolgozószobájának íróasztalán volt, de azért nagy rend van, ha az átlagos Hungarian fejekben levő rendetlenség az összehasonlítási alap.

Lakásunkban én takarítok, egyedül. Ez jó, mert sok bába között elvész a gyerek, így tartja a mondás, de így tartják a családtagok is, ezért nagylelkűen rám hagyják a takarítási kiváltságot, és nem is váltanak ki e kiváltságból.

Mi kell a takarításhoz, ha olyan derék mintaférj takarít, mint én?

Felsorolom:

1. a többi családtag négy-öt órára menjen a csudába csodát bámulni, de én liberális vagyok, nem írok elő számukra kötelező menetirányt, bármilyen csuda-csoda irányában eltávozhatnak,

2. lelki elszántság stressz mentes környezetben (sajnos, manapság inkább lelki felszántságot lehet találni, a beléje vetett gyomnövény magvakkal),

3. a takarítási szélsőségek kerülése (a szinte semmit sem csinálás szemet szúr, viszont az egész lakás tipp-topp rendbehozatala egyrészt nagyon fárasztó, másrészt a családtagok vérszemet kapnak, és máskor is azzal megegyező, túlzott takarítást követelnek, de utóbbira nincs is elég idő, mert olvasták Adyt és, mint a föl-földobott kő, előbb visszatérnek).

Miként óvható meg a kitakarított lakás rendje, tisztasága?

Erre vonatkozóan adok néhány tanácsot, előlegként, azoknak, akik hajlandóak megvásárolni TAKARÍTS, MAGYAR! című könyvem, potom és pöttöm 9999 Ft-ért (ne tévessz össze senki a TAKARODJ, NEM MAGYAR! című bőrbe kötött kiadvánnyal, azt nem én írtam, hanem a bugrisztániai Hungarian történelem!).

Aki a könyvem megvásárolja, az még egy fityiszt is kap az orrára! No, siessetek megvenni, ne bámuljatok, mindenkinek alo mars!

Ja, kértek, előlegként, néhány tanácsot arra: miként óvható meg a kitakarított lakás rendje, tisztasága?

Nos, ezek a következőek:

1. a kitakarított lakás ajtaját zárjátok be, és ne engedjetek be senkit, szomszédokat sem, mert nincs olyan szomszéd, aki tökéletesen tiszta volna (akár materiális, akár átvitt értelemben), rokonokat pláne nem szabad beengedni, de kizárandó a jószívűség is, mert az, ha bejön, esetleg ajtót nyittat másoknak,

2. az ablakokat se nyissátok ki, mert bejöhet a por, pollen, porhintés (a porhintésről jut eszembe, hogy a televíziót se kapcsoljátok be!), a csodabogár, a politikus légy, berepülhet továbbá a kismadár, amelyikből hamarosan turulmadár lesz, de még estefelé a denevér is (a Csokonai-versben említett denevér babona és bagoly vakbuzgóság, sajnos, még a csukott ablakon át is behatol, azok ellen Hungaryban nincs menekvés),

3. folyékony vagy szilárd táplálék fogyasztását a családtagoknak csupán a konyhában vagy a fürdőszobában célszerű engedélyezni (a szobában nem!), aki a tilalmat megszegi, azt AKÁR................ forint pénzbüntetésben kell részesíteni (tetszés szerinti, de az általában most szokásos fenyegetően magas összeg írandó be, ha a minimálbér alacsony is, a maximál büntetés tegyen ki magáért!),

4. sáros, esős időben még a családtagokat sem szabad beengedni a lakásba, a hét lakat valamennyi kulcsát ilyenkor el kell venni tőlük, és ősmagyar jurtába kitelepítendőek (a következő határrevízió után visszajöhetnek), vagy el kell küldeni őket valamilyen tüntetésre, ha lehet, akkor hosszabb időtartamú szélsőségesre vagy elhúzódóan harcias békemenetre, de szexfelvonulás is szóba jöhet, szexuális hajlamaiktól teljesen függetlenül, a lényeg a lakástól való távol tartásuk.

Na! Látjátok?! Érdemes megvenni TAKARÍTS, MAGYAR! című könyvemet. Ne tébláboljatok a lakásban, hanem nyomás! (Nyomás mindig van, már úgy értem, hogy elnyomás, ti is nyomjátok el magatokban a vágyat, hogy inkább otthon dögöljetek félig vagy teljesen piszkos, rendetlen lakásotokban, és rohanjatok a könyvemért!)

Jó, ha egy ilyen rendkívül értékes könyv KÉZNÉL VAN, vagyis a polcon, még ha tulajdonosára nem is lehet elmondani, hogy ÉSZNÉL VAN. Utóbbira, nem olvasóim, nálatok nem is számítok, mert reálpolitikai alapon gondolkozom, azt verte belém ez az istenverte élet.

Miként számíthatnék másra? E földön, ahol Nyirő, az író, holtában is nyíró, és annyian gyártják a fából wasskarikát..

Röviden, magyarul: MARS! (Mármint a könyvemért a boltba, nem pedig a kocsmába kisüstiért.)

(2012)