Nem érdekel ki mit csinál,
Tegye azt amit a szíve diktál.
Én is azt teszem, minden
Nap csak Érted esedezem.
Remélem nem esztelenül, tudom, hogy mit csinálok,
Egész nap csak Te rád várok.
Hogy beteljesüljön a vágy, amit Irántad érzek,
Olyan ez mint maga a végzet!
Ami csak jön szépen magától
Mindenki tudja honnan, az élet fájából
És nem tudsz tenni ellene semmit,
Szenvednem kell Érted, de kérdem Én mennyit?


Rád nézek látom ragyogsz mint csillagok az égen,
Szeretsz de nem mondod, pedig nem szégyen.
Itt állok a tanácstalanságban,
Tekinteted fogságában.
Próbálok lépni de nem engeded
Napok óta csak szenvedek.
Várom, legyen valami változás,
Nem más ez más, mint puszta álmodozás.
Most befejezem e sorokat mert itt a vég,
Nem maradt már egy gondolatom sem ami szép lenne és ép.