Színhely: a főszerkesztő szobája. A falon a hivalkodóan színes papagájmagazin, A BECSÜLET LOVAGJAI hirdetése. A főszerkesztő, Mókásrókássy Eduárd, műremek antik íróasztalánál ül, és detektívregényt olvas.

Nekemis László, a lap híres oknyomozó riportere, belép:
- Szervusz, Eduárd!

Eduárd feláll az íróasztalától, siet üdvözölni beosztottját. Átöleli, diszkréten végigtapogatja.

László:
- Ó, ezek a tanító ölelések, Főnök! Nincs nálam lehallgató készülék, de ezekkel mindig eszembe juttatod: biztos, ami biztos, titkos, ami titkos!

Eduárd (tréfás-komolyan):
- Nem akarok okot adni lapunk oknyomozó újságíró gyöngyének, hogy arra gondoljon: főszerkesztő barátját eladhatja egy másik rosszul álcázott pártlapnak, vagy akárkinek. Más kárán tanul az okos, mondogattam is: - Mucsafalván? Öszödön? Légy csak mindig az öszödön!

László (mosolyog):
- Én nem vagyok oknyomozó újságíró, kérlek, mert nem okok után nyomozok, hanem az ellenpártok gyenge, vagy meggyengíthető pontjai iránt.

Eduárd (figyelmeztetően):
- No, még csak az kellene, hogy az okok után kutass! Na, ki vele, mit találtál Francúzosfriszrász Ferdinánd ellen annak vörös ördögös párttörökbasa múltjában? Mi a fekete, mi a szürke, vagy befeketíthető?

László (magabiztosan):
- Aki keres, talál, aki nem talál, kitalál, és a kitaláltat tálalja. Én azonban megtaláltam Hencegő Mancika Nénit, aki Ferdinánd óvónője volt, és most némi ígéretért most hajlandó vádlónője lenni. Elmondta: ez a becstelen Ferdinánd négyéves korában ellopta szegény óvodástársa, Picike Pimpinella magával hozott tízóraiját. Ő fülön csípte, de akkor meg azt hazudta a keresztkérdések tüzében az óvoda vezetőnőjének, Menyét Klárának, hogy a tízórai az övé. Már kiskorában is ilyen velejéig romlott volt!

Eduárd (ezt kevesli):
- No, ez nem sok, ebből nehezen lesz ellensokk. Remélem, hogy Menyét Klárát is felkutattad!

László (fölényesen):
- Felkutattam, de már a temetőben van, oda nem érdemes utána mennünk. Férje él még, de töksüket, és Alzheimer kóros. Agyilag félhalott. Néhai felesége biztosan beszélt neki valamit Ferdinánd egykori ügyéről. Látszólag nem emlékezett semmire, de én megcsaltam a látszatot. Vele is sikerült egy Ferdinándra megszégyenítő tartalmú riport, mivel kérdéseimre még ki tudta nyögni az igeneket, amiket a szájába adtam. Igaz, olykor nemeket nyögött, de azokat töröltem a hangfelvételről, és beletettem az igenjeit.

Eduárd (mérlegel):
- Hát egy cikksorozathoz, amelyik bevilágít Ferdinánd erkölcstelenségeinek feneketlen mélységeibe, ez nem sok, de aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli. Más terhelőt nem hoztál róla? Gondolj a jutalomra, amit arra az esetre ígértem, ha Ferdinánd idegileg összeomlik, és harakirit követ el azzal az alkalmatos japán harci szerszámmal!

László (nevet, nagy csomó írást lecsap a főszerkesztő asztalára):
- Ide süss, ha meg akarod sütni Ferdinándot, lassú tűzön! Pocsékmocsék Pál, Ferdinánd egykori iskolatársa, elárulta, hogy ez a ronda párt főkorifeus az ő dolgozatait másolta le a gimnáziumban. Hát hogy milyen előrelátó volt ez a Pál! Már abban az átkosban áldásosan jól gondolkodott. A tanáriban levő szekrényből, aminek kulcsát ügyesen leakasztotta a részeges iskolai altiszt övéről, érettségi után ellopott hat dolgozatot a tanáriban levő szekrényből. Három az övé volt, három Ferdinándé, tök ugyanaz. Itt a bizonyíték! Ez a Pál már előre látta a nagy zsarolási lehetőséget Ferdinándnál! Meg is zsarolta, de most már, hogy el is árulta őt nekünk, némi pénzt is kért tőlem, mivel, azt mondta, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, no meg rá is szorul, mert állástalan. Mellesleg a meztelen igazság az, hogy Pocsékmocsék Pál Kutyamutya Kelemenről másolta azokat a dolgozatokat, amit őróla meg Ferdinánd, - de kinek kell a pucér igazság, ha nem szépséges és kacér fiatal nő alakjában jelenik meg? Sőt, még úgy is veszélyes, mert az igazság néha szeszélyes, jobb nem kezdeni vele. Egyébként Kutyamutya Kelementől nem kell tartanunk, hogy kinyitja a száját, mert két éve halálra gázolta egy kamion. Ismered a mondást: csak a halott indián a jó indián.

Eduárd (örömmel):
- Remek, Ferdinánd hamarosan remeg! Remélem, nem adtál sok pénzt ennek a Pálnak, mert a szponzorunk nem szereti a túlzott költekezést. Most majd a cikksorozat második részében követni és követelni fogjuk a könyörtelen vaslogikát: Ferdinándtól vegyék vissza az érettségi bizonyítványát, és HA azt visszaveszik, AKKOR az egyetemi diplomáját is, hiszen csalással került be a felsőoktatási intézménybe! Az egyetemi életében nem leltél nála semmi piszokfoltra, vagy utólag bepiszkolhatóra?

László (boldogan):
- Szerencsére igen! Egy kis kenegetés itt-ott, egy kis nyalakodás-nyájaskodás emitt, némi burkolt fenyegetés amott, és máris akadtak a múltból és jelenből kellően tanult tanúk. Puccos Piroska, aki máig haragszik Ferdinándra, mert az egyetemi élet alatt nem kezdett ki vele, és a ki nem kezdést konokul folytatta, azt állítja, de ott van az íróasztalodon saját kézzel írt tanúvallomása is: Ferdinánd leteperte őt, és erőszakkal közösülni akart vele.

Eduárd (tűnődőn):
- Ez igaz?

László (már kissé elnézően-lenézően):
- Nem igaz, csak az ellenkezője: Piroska teperte le Ferdinándot, erőszakkal, de nem történt semmi, talán azért is, mert közeledett az a szigorú kollégiumi felügyelő tanár.. Ám mi a fenének kell nekünk az igazság?! Már megbocsáss, de az embereknek, az olvasóknak és nem olvasóknak, kinek kell egyáltalán az igazság ebben a kis országocskában?!

Eduárd (mosolyog):
- Fején találtad a szöget, remélem, hogy akkor is eltalálod, amikor Ferdinánd fejének szegezzük! Jobb volna két szög, egyik a fejének, másik a szívének. Sőt! Három még inkább, mert három a magyar igazság, különösen a ráadással együtt, és az biztosabb. Legyen egy cikksorozat, meg két tévés szennycsatornás adás. A cikksorozatot te add le, a tévéadást azonban bízzuk arra a bájosan vigyorgó, nagymellűen cicis Cicásmancikára! Ha a nézők a mellét nézik, az igazság mindjárt mellékessé válik. Jó munka volt, te oknyomozó újságíró! Méltán vagy a Becsület Lovagja, mint hazafias lapunk, A BECSÜLET LOVAGJAI főmunkatársa!

László (nevet):
- No, a becsületemet nem sokra becsülné az Igazság Becsüse, - de nem is adom be olyan szegényházas zálogházba! Egyébként, mint mondtam, az okokat nem nyomozom, mivel azok nálunk is, meg az ellenpártoknál is, meg holdudvaruknál, meg.. no, szóval, azok nem szépek, de világosak, és világosan ugyanazok, - és ha világosak, akkor legjobb, ha sötétben maradnak. Apropó, kellenek még háromperhámasok, vagy más törtek, a titkosított ügynöklistából? Olcsónak nem olcsó megszerezni a nevüket, de arany kulcsocskával minden kaput, ajtót, ládikót ki lehet nyitni..

Eduárd (határozottan):
- Persze, hogy kellenek, majd meglátjuk, hogy mit ellenek. Ám maradjanak nálunk is hét lakat alatt, egyelőre. Ha, mondjuk, az egyik a mi kutyánk, a másik az ellenpárté, akkor a két kutya szükség esetén semlegesítheti egymást a kulisszák mögött..

László (rábólint):
- Rendben. Mi tudjuk, hogy mit ér a Becsület, ha nem tudnánk, akkor a Becsületet szolgálnánk, - de tudjuk! Az ország ebül van, - de a mi hasznunk éppen ebbűl! No, ez csak szóvicc volt, viccnek jó, kinyomtatandónak nem, ha csak nem adjuk elleneink szájába. Ám erről jut eszembe: nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját. Felemeled a fizetésem?

Eduárd (rutinosan):
- Fel, fel! Ám pénzeszsák szponzorunk az utóbbi időben kissé kukacoskodó, pedig már minden kukaca dagadtra hízott.. A legközelebbi ellen török basa lebuktatásánál azonban biztosan és adóhivatal titkosan felemelem, ha hivatalosan nem is tehetem. Útravalót és zsebbe valót azonban most is kapsz, a szokásosat. Szervusz!

László (csak félig-meddig elégedetten, de azért bizakodóan):
- No, rendicsek, rend nélkül is, - csak jöjjön az a csekk! Méltányosan nagy összeggel! Labanc vagy, - vagy kurucka? Lényeg: nyíljon a buksza! Máris pompás címet találtam: FRANCÚZOSFRISZFRÁSZ FERDINÁND GAZEMBERES ÚTJA AZ ÓVODÁTÓL AZ EGYETEMI DIPLOMÁIG. Szervusz!


(2012)