Európa messze tűnt, nagyon messze
Hogy hol alszom el, ha jön az este,
még nem tudom. Átkokat szórok,
szidom az Istent, hogy rakna már rendet
végre itt lent...Osszon a jóból, egyformán,
ne testvériesen?Ha szentté válik az ember,
ne csodálkozz, a befelé görbülő kezen...
Európa itt hagyott, kiszívta a lelked,
a mércét Te is magasra emelted?
Bedőltél a csábos szónak, hogy vár rád a szabadság,
s örököse leszel, minden földi jónak,
lett helyette önkéntes rabság...
Boldogan, dalolva dugtad a fejed hurokba,
nagyjaink, nevetve,bújtak a pénzes burokba.
a közös fazékból marták el a koncot,
s neked odalökték a lerágott csontot...
Mi lett belőled szép Európa,
legszebb istennő, már évezredek óta...
Olcsó szajhaként végezted, kiárulták tested, lelked,
dicső fiaidat is latrokká nevelted...
Sírjukban forognak az ősök is, szomorú-szemű istenek
Hol ringatták bölcsőtök, a szent helyek, már nincsenek?