Feltöltve: 2012-05-03 01:15:55
Megtekintve: 5811
Esti versike
Kérdőjelek tömkelege árnyékolja elmém,
Zavarodott motívumok töltik meg az estém.
Már nem tudom hol a határ jó és rossz között,
Minden, mi egykoron fontos volt, egymásba ütközött.
Tovaszálló felhők, mosolygó kis virágok,
Mind azt kérdezik: "Téged meg ki bántott?"
Az élet maga. Ez rá fukar válaszom,
S magamban a kérdést jól elraktározom.
Ha egyszer úgy gondolom, előveszem újra,
S mosolyogva tekintek vissza a poros múltra.
Zavarodott motívumok töltik meg az estém.
Már nem tudom hol a határ jó és rossz között,
Minden, mi egykoron fontos volt, egymásba ütközött.
Tovaszálló felhők, mosolygó kis virágok,
Mind azt kérdezik: "Téged meg ki bántott?"
Az élet maga. Ez rá fukar válaszom,
S magamban a kérdést jól elraktározom.
Ha egyszer úgy gondolom, előveszem újra,
S mosolyogva tekintek vissza a poros múltra.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!