Százszázalékos tárgyilagosságra ritkán számíthatunk, ez érthető, de ami egyre inkább eluralkodik Magyarországon az éppen ennek ellentéte, a tárgyilagosság feltűnő, és sokszor igen primitíven megnyilvánuló, hiánya. Persze, a nagyvilág ontja a rossz példákat, de nem kellene ennyire majmolni a nagyvilágot!

Most többek között ismét éppen G. Á. szülész-nőgyógyász esete foglalkoztatja a közvéleményt. G. Á.-t a bíróság orvosi műhiba miatt elítélte, és kegyelmi kérvénye úgy van napirenden, hogy az még, ha elfogadják, glóriát is vonhat a feje fölé. Nem a kegyelem volna veszélyes önmagában, hanem annak társadalmi hatása. A régóta tartó ügynél a média - sokszor, úgy tűnik, szándékosan - összekever két egészen különböző kérdést: az otthon szülés jogát, és az orvosi műhibát. A bíróság nyilván az orvosi műhiba miatt ítélte el G. Á.-t, és nem az otthon szülés propagálásáért, ahogyan a doktornő sok híve feltüntetni igyekezett, igyekszik.

Az orvosi műhibák ügyében a tárgyilagosságot csak az igazságügyi orvos- szakértők biztosíthatják, azok, akiknek kellő tudásuk van ezek megítélésére. Még a kegyelmi kérvényt aláíró több száz egészségügyi dolgozó véleménye sem lehet irányt adó erre, hiszen, ha nem a szorosan vett szakmabeliek autentikus véleményéről van szó, akkor ők is laikusak. A lényeg szerintem az: HA valóban tiltott műfogást alkalmazott G. Á., akkor a bíróság joggal marasztalta el, tette felelőssé a tragikus következményekért. Az igazságügyi orvos szakértők véleményének laikus civil mozgalom tagjai részéről való megkérdőjelezése jogilag jogos, - de erkölcsileg nem. Ezen kellene elgondolkozni, mert különben a megtörtént tragédiák újabbakhoz vezethetnek. Nem csak elgondolkozni kellene, hanem az ügyet értelmesen, tárgyilagosan tárni a nyilvánosság elé. Utóbbinak, sajnos, sokszor éppen az ellenkezője történik.

Más, de nagyon hasonló a helyzet a kötelező védőoltásokat ellenző polgári mozgalmakkal is, amelyek az elmúlt évtizedben jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy már visszaszorított fertőző betegségeknél, mint például a kanyaró, újra járványok jelentkeztek Európa több országában. A kötelező védőoltások esetében CSAK (!) a hazai és nemzetközi szakmai intézmények, szervezetek előírásai, javaslatai tekinthetőek irányadónak (így hazánkban elsősorban az ÁNTSZ állásfoglalása, illetve nemzetközi szinten az Egészségügyi Világszervezet véleménye). Szerencsére a kötelező védőoltások teljesítése tekintetében Magyarországon még mindig jó a helyzet, de nem kellene a médiának (illetve a mögötte álló erőknek) olyan polgári mozgalmakat támogatnia (vagy kritikátlanul teret engednie ezeknek), amelyeknél a tárgyilagosság teljes hiányát könnyű volna belátni, - és utóbbiak veszélye az ország közösségére, társadalmára nyilvánvaló. Az országért való felelősség éppen az ellenkezőjét követelné meg!

Sok tekintetben más, de mégis alapvetően hasonló a helyzet a napjainkban oly nagy nyilvánosságot kapó, divattá vált diploma-botrányoknál. A tárgyilagosság hiánya itt is szembetűnő, de még A MI KUTYÁNK KÖLYKE effektus is jól tanulmányozható ezeknél. Aki plagizált, és ez rábizonyított, annál ez erkölcsileg elítélendő, bárki is az. Ez a helyes, tárgyilagos álláspont. Akinél felmerül a plágium-gyanú, annál ezt ki kell vizsgálni, de addig, amíg ez nem bizonyított, addig nem kellene - korántsem szép csoportérdek miatt - letérni a tárgyilagosság útjáról. Bizony, bizony, az egyenes, becsületesen tárgyilagos út erkölcsileg szép, - de a görbe nem! No és az újságíró vagy más tollforgató, aki ilyen témáról ír, annyit legalább megtehetne: utánanéz a főiskolák, egyetemek előírásainak, amelyek például egy szakdolgozattal kapcsolatos eljárásra vonatkoznak, - mert megdöbbentően laikus vélemények hangzanak el, olvashatóak!

Úgy gondolom, hogy Magyarország közéletében (ha ez egyáltalán a köz élete!)
nagy szükség volna több tárgyilagosságra. Ám fájó szívvel kell bejegyeznem internetes naplómba: nem sok esélyt látok erre. Jelenleg, hogy még pontosabb legyek: semmit.

(2012)

(Az ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK c. netnaplóból.)