Majd, ha lelkemben is csendre találok, várni foglak.
Belezúgva, szemed íriszének sugarába, mikor minden percben
rád kacsint a pillanat is, időtlenül, némán...és akkor, az ott, úgy legyen...
Könnyű lépteidet, felszabadultnak, súlytalannak érezd,
s lágy szellőfuvallattal simuljon arcomhoz az illatod .
Leheleted simogasson boldog pírral, és akkor én is az leszek...
Azon a napon boldog leszek...Találj rám, hogy én is megtaláljalak.
Szabadságra vágyó lelkemnek vigasza legyél. Időtlenül.
Túl a Varázs-, és innen, az Üveghegyen?