Volt májusok.. a kertek fénnyel-árnnyal..
és felragyogott néhány tulipán.
Ághidakon elsétált kék madárdal,
és verset szavalt törpécske hazám.

Nagyító alatt hangyát nézegettem,
majd vastag könyvben vártak csontfejek.
Macskám előbújt - címzetes oroszlán -
s kínált felém kedves tekintetet.

Időnként nincs-leányról álmodoztam, -
s megteremtette tavasz s képzelet.
Csak Ő kellett: különös Szépség, s Hűség
együtt, bejárni jövő éveket.

A csontfejek nem nagyon érdekeltek,
sokkal inkább megannyi pillanat
múltból, mikor egy-egy már szinte isten,
s a Cézárok szívébe tőr szalad...

(..és érdekelt az értelmes Szív, mely, ha
más útja nincs, hát tőrt rántani kész
Cézárok ellen, gyilkolások ellen, -
az igazságért ölni is merész.)

Volt májusok.. jó volt a szódavíz és
a hús kisült.. zászlótenger fedett
színével-felszínével, lobogással,
mélybe rejtett, bonyolult lényeget.

Olykor hittük akkor: késett a Csillag,
jöttére előbb is volt alkalom..
Dehogy késett, nagyon is túl korán jött!
Múlt-hiedelmen elmosolyodom.

Most-május van.. megvető s megvetendő:
egy-egy szegény még rádöbben, kiköp, -
itt is, ott is, ó, mennyi-mennyi cézár
vigyorog, dölyföl álarca mögött!

(2009)