Nem vigyázunk Rád, talán gyűlölünk,
pedig benned, rajtad élünk.
Kísértve az Istent, és egymástól
irgalmat remélünk...várjuk, hogy
mindenki egyszer már elkezdjen félni,
ha nem lesz majd az életet sehol leélni...
Rombolunk, testedbe fekete fekélyként
égetünk halál- jeleket, mérgezzük a levegőd, vizedet
mert itt élünk most, és tegnap is éltünk,
a jövőben talán nem szeretnénk,vagy más bolygót remélünk?...
nincs irgalom, pusztuljon minden: állat, tenger, rejtek adó erdő.
Az égről minden bárányfelhő, örökre tűnjön el,
Íme, az ember, ki jobb sorsot, vagy mindenért átkot érdemel!
Szelíd Föld, életed véges, gyászodban a jövő sírva ünnepel?