Feltöltve: 2012-04-22 11:59:22
Megtekintve: 5987
Fénycsigaházban
Fénycsigaházban sétált Napkisasszony,
és énekelt. Gyémántruhájú kék
elringatott nyíló vadrózsalángot,
virágbölcsőt, zsongó tükörmesét.
Különös táj volt. Körülvett az erdő,
egyszerre béke s rejtett félelem:
égi színpadra, s mosolygó pokolba
utakat küldő ének-életem.
Pókháló lengett bogár-drágakővel,
s hegycsúcsot fákkal takaró sötét
jelezte: állj meg, ne tovább, te vándor, -
már régen benned minden messzeség!
Hány hegyről hitted eddig: táltossá lesz,
zászlós hazába szárnya átemel?
Maradj csak itt, pirosló látomásban,
s hallgasd: a Napkisasszony énekel.
Miért volt az, hogy mégis, csúcsra vágyón
új zenétől éledt a balga láb,
s hazát remélt a szem majd látni egyszer:
boldog zászlókat, igazi hazát?
Rád gondolok most, mosolygó pokolban,
Napkisasszony, - s Te Ének, szív-lakó!
Ha énekel, csak rólad énekel már
tollam hegyén a csillagálmú szó.
és énekelt. Gyémántruhájú kék
elringatott nyíló vadrózsalángot,
virágbölcsőt, zsongó tükörmesét.
Különös táj volt. Körülvett az erdő,
egyszerre béke s rejtett félelem:
égi színpadra, s mosolygó pokolba
utakat küldő ének-életem.
Pókháló lengett bogár-drágakővel,
s hegycsúcsot fákkal takaró sötét
jelezte: állj meg, ne tovább, te vándor, -
már régen benned minden messzeség!
Hány hegyről hitted eddig: táltossá lesz,
zászlós hazába szárnya átemel?
Maradj csak itt, pirosló látomásban,
s hallgasd: a Napkisasszony énekel.
Miért volt az, hogy mégis, csúcsra vágyón
új zenétől éledt a balga láb,
s hazát remélt a szem majd látni egyszer:
boldog zászlókat, igazi hazát?
Rád gondolok most, mosolygó pokolban,
Napkisasszony, - s Te Ének, szív-lakó!
Ha énekel, csak rólad énekel már
tollam hegyén a csillagálmú szó.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!