1. CICUSOKTATÁS

Találtam elgurult diócskát,
és megdobtam vele - a macskát,
mivel lyukas volt az a dió.
A macskám nyávogott: - MIAÓ!
Ilyesmi, pajtikám, NEM VALÓ!

Hát, bizony, tévedett a macska,
mivel a VALÓSÁGOT kapta,
enyhe formában! Később orrba
egy másik dió koppantotta,
mert az is rossz volt, bizony, férges..
Jótett volt mindez? Nem kétséges!

Tanítottam négylábú lénynek:
más a VALÓ, - más a KÖLTÉSZET!

2. RÁPAKOLÓ BEPATKOLTATÓ

Diós patkó, ha volt, remek,
úgy döntöttem: táltos leszek!
Hét-nyolc patkót bepakoltam.
Megpihentek a gyomromban.
Elvágtattam, mint egy táltos, -
más érkezett üres tálhoz.

Még mielőtt bárki megró:
mi voltam én? Nagy Tanító!
Tényleg JOBB KÉSŐN, MINT SOHA?!
Gyakran nem. A sors mostoha.
Sokan ezzel-azzal késnek,
s végül csak SOHÁIG érnek.

3. MIKÉNT UGATTASD A KUTYÁD?

Jó sok diót tégy egy zsákba,
s kell még kéz, amelyik rázza.
Erre csörög, arra csörög, -
kutyus fülben zajos körök.
Ugat az eb, mérgeskedik.
Szomszéd nénik megkérdezik:
- Miért ugat úgy a kutyád?
Nem kap enni? Nahát! Nahát!
Visznek neki pótebédet.
Örül az eb: ez a lényeg!


Ha ezt jó néhányszor teszed:
felismerhetsz reflexeket.
Néni reflex. Kutya reflex.
Feltételes - az ebednek.
Diócsörgés újra. Hátha..
Folyik már a kutyus nyála
a csörgésre, rögvest látni!

Boldog lehetsz, Pavlov Bácsi!

4. JÁRHAT-E A CICA DIÓCIPELLŐBEN?

Diócipellőben? Hát.. járhatott volna,
mert egy ötletboltos lábaira nyomta.
- Hollandus parasztnép is jár facipőben..
Erre, magyar cicus, figyelj fel, időben!
- így oktattam ki a nyávogót, de mégsem
csírázott ki e mag a fejecskéjében.
Szélmalomként forgott, lábáról a dió
lehullt, - és nyomában kélt pár bús MIAÓ!
Disszidált a cicám, átment zöld határon.
Bosszús tekintetem magam előtt látom:
- Maradi cicától az ember mit várhat?!
Szégyene az ilyen a népgazdaságnak!

5. TALÁLÓS KÉRDÉSES KOPPOS, HOPPOS MINIDALOCSKA
(ez már a mából)

Hull a dió: - Kopp!
Keveseknek: - Hopp!
Másoknak csak: - Kopp!
- az orrára. Hopp!
Ez is, az is: lop.

Mondd meg: hol vagyok?

(2012)