Csodakertből jövet
zsebre vágtam néhány követ
útravalónak.. az Örök Időben
még hasznát veszem, lehet !

..már elindultam a málnabokrok igazgatása után, hogy megnézzem a ribizliket, de akkor hajamba akadt a diófa ága.
Felnéztem..

..és a kis diót megláttam rajta !

Ej, mi a csoda?! Hiszen már szinte rügyfakadás óta vizslatom az egy-bokorba nőtt négy kis diófát, mikor fognak először teremni?
Nem láttam rajtuk a jellegzetes diófavirágokat..minek is nevezzem? mint a mogyoróbokor kis hernyócskái..pedig hányszor kerestem !
És most mégis..megláttam a kis zöld diót !
Kb. mogyorónagyságú volt ..földbegyökerezett lábbal néztem..
Este, elalvás előtt, sokáig fohászkodtam az én jó Anyámhoz..kértem, hogy kérje Istent - hiszen a közelében lakik ő már -
viseljen ránk gondot, adjon nekünk, családomnak, békességet, boldogságot, egészséget, szeretetet..
mindig ezt kérem ,
ez az esti-reggeli ima..
És mosolygott rám a kis dió-fióka !
Már továbbindultam volna, de most a málnabokor húzott vissza..

Felnéztem újra a diófára!
Atyavilág, mennyi dió!
Mindent megszámolok.. elkezdtem számolni hát:
hét !
Hét kicsi dió!
No.. ez már igazán furcsa..hiszen az előbb csak egyet láttam !

Éreztem: meghatódni fogok..hét..az varázsszám..és eszembe jutott esti imám..
Elindultam újra, kifelé a kertből.
De most megbotlottam egy kőben.
Nicsak, hiszen itt nem lehetnek kövek..
..a fűnyírómmal nem találkozhatnak kövek, mindig félrerakom az útból őket..
Hát ahogy kezdek felegyenesedni, most alulról látom meg a diófaágakat.
Úristen!
Mennyi dió!
És újra megszámoltam, most már tizennégyig jutva..

és akkor ..ha hiszed, ha nem, bizony, sírva fakadtam..

Édesanyám!

Te küldted a kis diókat nekem !
Gyermeknapra !
.. most ülök zokogva
a billentyűzet fölött,
és gondolatban neked írom a levelet..

Drága Mama !
Köszönöm ajándékodat !
Gyermeknapra ,
- Isten segítségével -
megajándékoztál a legszebbel ,
amit csak kaphatok:
Itt van szívemben most a BB-idő!
Boldogság, Békesség ideje !
Köszönöm, Mama !
:):)