Ha egy főpolitikusról kiderül, hogy szakdolgozatának anyagát kifogásolható módon szerezte (ne használjunk rá erősebb kifejezést), ami egyébként már sokszor előfordult a világtörténelemben, tizenkettő belőle éppen egy tucat, tucatszám, - akkor hadd legyen a kövér plágiumliba még kövérebb! Így vélekedik egy kis országocska krémje, azaz inkább réme, amelyik egyszerre ijesztő és nevetséges, pontosabban: ijesztően nevetséges, és nevetségessége is ijesztő, meg sok minden más is.

Szemet szemért, fogat fogért, gyatrán megírt disszertációt még gyatrábbért! Ha a mi kutyánk lipi-lopi, - a ti kutyátok kölyke talán szent? Majd meglátjuk, még ha ki is kell szúrnunk a szemeteket!

Én ellene vagyok a diszkriminációnak (egyébként a diszkriminációs diszkriminalizációnak is, de annak is, mint az előbbinek, hiába). Ha egy híres főpolitikusról az egyik oldalon így, akkor a másikról, a másik oldalon, ugyanúgy, de még inkább úgyabbul. Több oknyomozó újságíróra volna szükség, meg több Hungarian feljelentgetőre! Utóbbiakból soha sincs annyi, mint ami ahhoz a sok körcirkuszhoz kellene!

X., a híres főpolitikus, eltulajdonított egy disszertációanyagot az egyik oldalon? Keresni kell a másik oldalon egy másik híreset, és megnézetni alul- és felülnézetben: az meg mit tulajdonított el?

Sőt! Minden politikus adjon elő mindent! (Nem a pénzre értem, meg azokra a nagy vagyonokra, amit a privatizáció során szereztek, és utána, soron kívül, jogi kiskapukon át, vagy esetleg jogkerítés bontással, - ne ijedjen meg egyikük sem, csak az okiratokra, bizonyítványokra, meg más bizony hitvány hitványságokra!)

Sok minden kiderülhetne. Például Gy. nem találja a születési bizonyítványát? Gyanús! Lehet, hogy meg sem született.. Születésével is becsapta ezt a becsületes Hungaryt. Esetleg megszületett, de nem, mint Gy., hanem, mint B. Oknyomozó Újságíró Úr majd kinyomozza. Ha B.-nek született, ma született báránysága máris oda! A híresen hirtelen MiénkTV-ben többen is gúnyosan röhécselnek az esetén. Ó, te Gy., aki született, mint B.! Nem szégyelled magad?!

Lehet, hogy A. főpolitikus érettségi dolgozatát C. főpolitikustól másolta le, még annak idején, ifiként. Erre eddig nem derült fény, ám egy oknyomozó újságíró kinyomozza. Remek sajtócirkusz lehet belőle. Az illető adja vissza az érettségi bizonyítványát, egyetemi oklevelét, oktalanlevelét, és mondjon le!

A másik oldal ugyan visszavág, bibliás hőst csinál az illetőből, ám oknyomozó Pilátus mossa kezeit.

SŐT! Még jobb ötlet: meg kell vizsgálni MINDEN politikus születési bizonyítványát, újraoltási bizonyítványát, valamennyi iskolai bizonyítványát, diplomamunkáját, diplomatikus munkáját, ügynöki nyilvántartását! Át kell őket világítani, még az agyukat is, feljegyezvén a sötét foltokat, fel kell kutatni az összes curriculum vitae-t, amit különböző társadalmi rendszerekben írtak (abból is de szép cécó lehet!), valamint felmenő- és lemenőági rokonaikat, holdudvarukat (hány hold is?), adópapírjaikat az ősidőkre visszamenően (új visszamenőleges hatályú törvények alapján)! Elő kell kerestetni velük életük különböző színű és szagú papírjait!

A LÉNYEG? Olyasmi, mint például az: Első Szolgaian Rábólogató János megüresedett főnádorispáni helyére Második Mindentaláíró Kelemen kerüljön-e, - vagy inkább Mikutyánkkölyke Pártkatonay Balambér?!

IGEN. EZ A LÉNYEG!

Olyan apróság, mint az ország csőd felé igyekvő helyzete, az állástalanok kilátástalansága mellett a munkáról szóló beláthatatlanul sok, agresszív szónoklat, valamint az, hogy a szegényekből miként lesznek mind gyakrabban nyomorult hajléktalanok, - kit érdekel? Mindaz, ami már az emberek könyökén jön ki, még azokat sem érdekli, akiknek a húsukba vág.

Egyébként érdeklődő ország ez a kis Hungary. Csupán akkor szomorodik el a magamfajta, ha utánanéz: mi is érdekli itt az embereket tulajdonképpen?

Akkor viszont nagyon!

(2012)