A hópelyhek lágyan simulnak a tejfehér tájba..
Lábnyomok tükrén lépkedek tova..
Megyek, mert maradni fáj.. irgalmatlanság, önvád és bizalmatlanság.. nincs más.
Húsomba maró ridegség és elutasítás, ez maradt velem azokból az utolsó napokból, mikor velem voltál..
Üres tekintet, mely nem engem pásztázott.. ideges toporgás, ami elemi erővel taszított, sarkallt arra, hogy menjek.. és soha ne nézzek vissza.. egy utolsó ölelés, mi lerombolt bennem minden reményt és vágyat. A gyötrelmes búcsú, és több száz könnycsepp, mi csak sokasodik azóta.. nincs visszaút..
Kitaposták előttem az utat.. ezer és ezer ember sétált végig ezeken a nyomokon.. ki csámpás, ki egyenes nyomot hagyva.. de itt jártak.. mind..
Csukott szemmel is odatalálnék.. elmém sötét hártyáján átpillantva rájövök.. jártam már ott.. csak akkor fülledt meleg volt.. a nyárfák orrfacsaró édes illata beleégett az orromba.. szinte most is érzem, ahogy egy gyenge szellő körbetáncolva hozza elém a nyár gejl szagát.. felfordul a gyomrom.. térdre rogyok és a friss hóba hullnak könnyeim.. ?maradj.. kucorodj össze és ne mozdulj tavaszig? kérlelnek a pelyhek.. tovább kell mennem.. nem jön már új tavasz.. csak a tél alattomossága maradt nekem.. feltápászkodom.. vállaimat rázza a zokogás.. torkomat kaparja a kín.. de tovább kell mennem.. nem futamodhatok meg még egyszer.. nincs messze.. már hallom a morajlást.. kedves, megváltó hang ez.. Bevillan egy kép.. magasan állok egy ablakban.. remegnek a térdeim.. nyugalmat erőltetek magamra.. behunyom a szemem.. a levegőt taposom.. de élek.. miért? Egy kéz markolt belém és visszarántott.. óh, én botor lélek.. halál.. azóta vársz rám..
A híd közepén egy alak áll.. férfi.. mosolyog.. int, hogy menjek közelebb..
Félek e? Dehogy.. hisz szerelmem az.. az édes Kaszás..
Megfogja kezem.. magához húz.. forró csókot lehel homlokomra.. kellemes illata van.. már nincs is más illat az övén kívül.. a derekam köré fonja a karjait és feltesz a híd korlátjára.. a jeges szél belekap a hajamba.. kiseprem a szemeimből.. torkomban dobog a szívem.. lenézek és ott áll Ő.. kitárja karjait és engem vár.. a lábam a levegőt tapossa..