Látlak tűznek lángjában lobogni,
széppé fényesedve. Mosolyogsz, nem félek.
Tiszta tűzragyogás, életre kelt egy lélek.
Vérrel áztatott angyali szép arcod; könnyek nem
mossák le örök fájdalmad, végtelen kínod.
Rád emlékezünk. Nagy tüzeket rakva, neved
áldjuk: szülessen újjá, minden, mi porig égett,
semmivé váljon a szenvedésed...legyen öröm az ünnep,
fakadjon zöld, szívekbe szeretet-virág nyíljon...
Ölelj ma kebledre szomorkodó jámbort, koldust, ki hontalan...
Asztalodnál hellyel megkínáld. Úgy, mint aki érted
járta a sápadt sivatagot, éhezve, szomjan, s bőrét
csontjaira aszalva, böjti szelek fújták szárazra só fehér rongyait...
Most vendéged legyen Ő, s étellel, itallal bőven megkínáld...
Máglyarakások. Fénytüzek. Ébredj világosság!
Végleg múljon el a sötét, pokol kapuja bezárulj.
Nem győzhetsz, már többé, megszületett
a Fényesség gyermeke újra. Napreménnyel jő
a tavaszi megújulás. Ünnepeljük Őt.
Magunknak, és magunkba zárva lényét mindörökre...