Feltöltve: 2012-04-05 19:17:35
Megtekintve: 6581
Mese egy okos tojásról, meg a vadlibákról
Ha valakire az mondják, hogy okos tojás, hát az talán picikét tréfás dicséret, de sokszor egyúttal a túlzásba vitt észmozgatás miatti korholás is.
Fityfiritty János manócska nem volt ám butácska, még csak okost játszó okoskodó sem! Talált a tó melletti mezőn egy fészket, abban meg egy tojást.
Így dicsérgette önmagát önmagának:
- Itt egy manó, nagyon okos, habár egy kicsikét lopós! A tojáson óvatosan ajtót nyitok, reggelizem belőle, utána meg belebújok az üres tojásba. Ha belebújok, akkor már nem üres tojás lesz, hanem manóval telt. Alszom egyet benne, az is lehet: kettőt.
Jöttek azonban a vadlibák. Egyikük kereste a tojást. Megtalálta. Azt gágogta neki:
- Kelj ki már, gá! Gigágá! Kelj ki, légy már libává!
A többi vadliba is helyeselte ezt. Gágogtak, zajongtak.
Fityfiritty manó kiszólt:
- Nem kelek, kellemetlenek! Ti keljetek, menjetek! Nem tudjátok? Sok lúd disznót győz. A liba más néven lúd. Fel a disznóól ellen, le a disznóval! Győzzetek!
A libák nagyon felbuzdultak. Odarepültek a disznóólhoz, rá a disznóra. Nem tudni, hogy legyőzték volna-e a disznót, vagy mégsem, csak annyi bizonyos: az elhízott röfögő két vadlibát agyontaposott, hárommal meg a parasztember puskája végzett.
A többi vadliba visszarepült a tojáshoz. Gágogtak, panaszkodtak.
Fityfiritty manó kiszólt nekik a tojásból:
- Ami késik, nem múlik, még ha néhány lúd kimúlik is. Menjetek! Keressétek meg a fecskét! Egy fecske nem csinál nyarat, segítsetek neki! Nem akarjátok, hogy a tavaszból nyár legyen, és érett búzával tömhessétek a begyetek?!
A vadlibák elrepültek. Találtak egy fecskét. Elmondták neki az Okos tojás tanácsát.
A fecske ezt csicseregte:
- Egyrészt nem vagyok egyedül, mert más fecskék is errefelé vitorláznak, légi rovarásznak. Másrészt, ha egymagam volnék is, ti akkor sem tudnátok segíteni nekem, mert nem vagytok fecskék. Más a fecske, más a kecske, más a lúd, más a kút! Ezt mondjátok meg annak az Okos Tojásotoknak!
A vadlibák visszarepültek a tojáshoz. Gágogtak, panaszkodtak. Fityfiritty manó megunta, kiszólt:
- Hagyjatok aludni! Hiba, liba, galiba! Majd akkor lármázzatok, ha meg tudjátok mondani, hogy miben különbözik a róka, meg a móka!
Összedugták a fejüket a vadkacsák. Végül közöttük a legtollasabb kisütötte, no, nem saját magát, hanem az általa vélt megoldást:
- Menjünk el, kérdezzük meg a rókát! Ő talán tudja, hogy mi a móka. Azt, hogy a róka miféle szerzett, mi is tudjuk: vörös bundás, hosszú orrú, lompos farkú.
Odarepültek a rókalyukhoz. A róka láttukra mindjárt kijött, nagyon barátságosan vigyorgott. A vadlibák elmagyarázták neki, hogy mit kérdezett tőlük az Okos Tojás.
A róka így szólt:
- Megmutatom nektek, hogy mi a jó móka! Menjetek, és bújjatok el abban a bokorban. Én elindulok megkeresni bennetek. Akit megtalálok, azt beviszem a domb alatti palotámba, és elmókázom vele. Utána sor kerül a többiekre is. Aki előbb jut be az odúba, azt ne irigyeljétek! Mindenkire sor kerül! Esküszöm öregapám ezeréves csizmájára, amit még a király is szívesen szagolgatott!
A libák beleegyeztek. Mindegyikre sor került, megtelt a róka odújának kamrája.
Miután a róka elverte éhét, gondolta, elveri a kíváncsiságát is. Okos tojást még sohasem evett, ha másfajtát sokat is. Meg is találta a manós tojást, de nem tudta, hogy Fityfiritty van benne.
A nem tudás olykor bukás, ha máskor nem is. Néha még szerencse is lehet, de most nem volt az. A róka elkezdte szagolgatni a tojást. Szerette a tojás szagát, de a manócska a rókáét korántsem. Azt is utálta, ha a nyaka közelében róka szimatol. A nála levő tűvel gyorsan beleszúrt a róka orrába, kétszer is.
A róka felvinnyogott a fájdalomtól. Úgy elhordta az irháját, hogy az a legfutósabb nyuszinak is becsületére vált volna. Később eltűnődött azon, hogy mi szúrhatta meg. Végül úgy vélte: sündisznó szúrta meg, az a tojás sündisznótojás volt!
A sündisznó nem tojik tojást, maga szüli a kis sündisznókat, tojás nélkül. Persze, a sündisznó is megeszi a tojást. Ám sündisznóval nem találkozott a tojásba bújt Fityfiritty manó. Szerencse volt ez, bár nem tudni, hogy kinek nagyobb: a manónak, vagy pedig a sündisznónak?
(2012)
Fityfiritty János manócska nem volt ám butácska, még csak okost játszó okoskodó sem! Talált a tó melletti mezőn egy fészket, abban meg egy tojást.
Így dicsérgette önmagát önmagának:
- Itt egy manó, nagyon okos, habár egy kicsikét lopós! A tojáson óvatosan ajtót nyitok, reggelizem belőle, utána meg belebújok az üres tojásba. Ha belebújok, akkor már nem üres tojás lesz, hanem manóval telt. Alszom egyet benne, az is lehet: kettőt.
Jöttek azonban a vadlibák. Egyikük kereste a tojást. Megtalálta. Azt gágogta neki:
- Kelj ki már, gá! Gigágá! Kelj ki, légy már libává!
A többi vadliba is helyeselte ezt. Gágogtak, zajongtak.
Fityfiritty manó kiszólt:
- Nem kelek, kellemetlenek! Ti keljetek, menjetek! Nem tudjátok? Sok lúd disznót győz. A liba más néven lúd. Fel a disznóól ellen, le a disznóval! Győzzetek!
A libák nagyon felbuzdultak. Odarepültek a disznóólhoz, rá a disznóra. Nem tudni, hogy legyőzték volna-e a disznót, vagy mégsem, csak annyi bizonyos: az elhízott röfögő két vadlibát agyontaposott, hárommal meg a parasztember puskája végzett.
A többi vadliba visszarepült a tojáshoz. Gágogtak, panaszkodtak.
Fityfiritty manó kiszólt nekik a tojásból:
- Ami késik, nem múlik, még ha néhány lúd kimúlik is. Menjetek! Keressétek meg a fecskét! Egy fecske nem csinál nyarat, segítsetek neki! Nem akarjátok, hogy a tavaszból nyár legyen, és érett búzával tömhessétek a begyetek?!
A vadlibák elrepültek. Találtak egy fecskét. Elmondták neki az Okos tojás tanácsát.
A fecske ezt csicseregte:
- Egyrészt nem vagyok egyedül, mert más fecskék is errefelé vitorláznak, légi rovarásznak. Másrészt, ha egymagam volnék is, ti akkor sem tudnátok segíteni nekem, mert nem vagytok fecskék. Más a fecske, más a kecske, más a lúd, más a kút! Ezt mondjátok meg annak az Okos Tojásotoknak!
A vadlibák visszarepültek a tojáshoz. Gágogtak, panaszkodtak. Fityfiritty manó megunta, kiszólt:
- Hagyjatok aludni! Hiba, liba, galiba! Majd akkor lármázzatok, ha meg tudjátok mondani, hogy miben különbözik a róka, meg a móka!
Összedugták a fejüket a vadkacsák. Végül közöttük a legtollasabb kisütötte, no, nem saját magát, hanem az általa vélt megoldást:
- Menjünk el, kérdezzük meg a rókát! Ő talán tudja, hogy mi a móka. Azt, hogy a róka miféle szerzett, mi is tudjuk: vörös bundás, hosszú orrú, lompos farkú.
Odarepültek a rókalyukhoz. A róka láttukra mindjárt kijött, nagyon barátságosan vigyorgott. A vadlibák elmagyarázták neki, hogy mit kérdezett tőlük az Okos Tojás.
A róka így szólt:
- Megmutatom nektek, hogy mi a jó móka! Menjetek, és bújjatok el abban a bokorban. Én elindulok megkeresni bennetek. Akit megtalálok, azt beviszem a domb alatti palotámba, és elmókázom vele. Utána sor kerül a többiekre is. Aki előbb jut be az odúba, azt ne irigyeljétek! Mindenkire sor kerül! Esküszöm öregapám ezeréves csizmájára, amit még a király is szívesen szagolgatott!
A libák beleegyeztek. Mindegyikre sor került, megtelt a róka odújának kamrája.
Miután a róka elverte éhét, gondolta, elveri a kíváncsiságát is. Okos tojást még sohasem evett, ha másfajtát sokat is. Meg is találta a manós tojást, de nem tudta, hogy Fityfiritty van benne.
A nem tudás olykor bukás, ha máskor nem is. Néha még szerencse is lehet, de most nem volt az. A róka elkezdte szagolgatni a tojást. Szerette a tojás szagát, de a manócska a rókáét korántsem. Azt is utálta, ha a nyaka közelében róka szimatol. A nála levő tűvel gyorsan beleszúrt a róka orrába, kétszer is.
A róka felvinnyogott a fájdalomtól. Úgy elhordta az irháját, hogy az a legfutósabb nyuszinak is becsületére vált volna. Később eltűnődött azon, hogy mi szúrhatta meg. Végül úgy vélte: sündisznó szúrta meg, az a tojás sündisznótojás volt!
A sündisznó nem tojik tojást, maga szüli a kis sündisznókat, tojás nélkül. Persze, a sündisznó is megeszi a tojást. Ám sündisznóval nem találkozott a tojásba bújt Fityfiritty manó. Szerencse volt ez, bár nem tudni, hogy kinek nagyobb: a manónak, vagy pedig a sündisznónak?
(2012)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!