A Húsvét szép ünnep, meg bölcs: nem törődik a világgal. Virágoztatja a fákat, bokrokat, akkor is, ha semmi más nem virágzik. Jelképeit is szeretem. A nyuszit, amelyiknek olyan kedves, hosszú füle van, de mégsem szamár, mert, ha bajt fülel ki, nem indul háborúzni az agarakkal, hanem elrejtőzik.

A tojásokat is kedvelem, mert tojás nélkül nincs madár. Hüllőtojás, persze, madártojás nélkül is volna, de a hüllő madárnak nem az igazi, meg nem is repül, kivéve a sárkánytojásból kikelőt, amelyik a mesékben szerepel, és az emberek ráfognak mindenféle ostobaságot, meg kegyetlenséget, amit saját történelmükből vesznek.

A bárányt is szeretem, de feleségem ritkán vesz bárányhúst, nem áldoz rá. Az ember-bárányt viszont nem kedvelem, de sok embertelen ember igen, mert fekete bárányt csinálhat belőle, de meg sok mindenre felhasználhatja azon felül is: saját ravaszságaira rábégetőnek, vágóhídra szánt küldeménynek, meg hasonlóakra.

No de térjünk vissza a tanácsokhoz! Én tanulok saját magam múltjából, ha az ország (világ) nem is tanul a sajátjából.

Eddig jó tanácsokat adtam, a kutya sem hallgatott rájuk, - vagy csak a kutya. Nem fogadta meg ezeket senki, csak mindnek az ellenkezőjét tette, továbbra is.

Ettől fogva rossz tanácsokat fogok adni, azoknál nem látszik, hogy nem fogadják meg, mivel a tömegek (tömegüktől függetlenül) úgyis rosszul cselekednek, nem csupán azok, akiknek a rossz cselekedet a jó, hanem azok is, akiknek a rossz cselekedet nagyon nem jó, de az eszük..

No, lássuk csak! Mit tanácsolok Húsvétra?

Az ország eddigi történelmében csupán egyetlen szabadságharcot nyert meg, azt is a közelmúltban: a Szabad Otthoni Szeszfőzés Szabadságharcát. A fináncok vereséget szenvedtek (az ország is, de utóbbitól függetlenül a szeszfőzés szabadságharcát megnyerte).

Hajrá! Kedves Olvasóim! Igyanak mindenféle jóféle otthon főzött pálinkát! Kisüstit, nagy üstit. Beszeszelt állapotban üljenek gépkocsijukba, de ne tervszerűtlenül nézzenek a szélsőségesen arany középutas jövőbe! Tervezzenek, amennyire szeszes agyuk bírja. Már Devecseri Gábor így írt Terv című, bájos versében:

Terv nélkül semmi sem terem,
az almamag sem tervtelen..

Igen! Kedves Olvasóim! Ne vaktában menjenek járművükkel szeszes vágtában, hanem előre tervezzék meg: hány, milyen korú embert szándékoznak elgázolni, hány, milyen típusú autóval kívánnak összeütközni!

Ne tervezzenek túl aprólékosan, mivel az már beigazolódott: a túlzottan merev tervgazdálkodás nem hatékony. Igaz, az szintén beigazolódott, hogy a tervszerűtlen ország gazdálkodás még utóbbinál is kevésbé hatékony, de erre még nem jött rá e kis országban senki, - talán azért is, mert ez egy nagyon kicsi ország. Meg nem csupán az ország kicsi, hanem..

Nem kétlem, hogy - a nulla tolerancia ellenére - a szeszes hírekben megint lesznek baleseti adatok. Talán néhány neves színész is vállalkozik egy kis szilva-, vagy barackpálinkás gázolásra, és akkor örülhet a húsvéti média. Hű! Az volna csak a jó, megint egy gázoló szeszes színésszel való cécós cirkuszműsor, hetekig, hónapokig!

Én is lehetek áldozat. Engem ugyan nem érdemes elgázolni, mert nem vagyok híres ember. Ám ha valaki mégis tervbe venné, ne felejtse el: nem akarok intenzív osztályon kómázni vagy komázni, esetleg nyögdécselni, - én hadd jussak egyenesen a Mennyországba!

Már szinte látom, hogy mint hördülnek fel rosszindulatú Olvasóim! A Mennyországba?!

Fel kell őket világosítanom: az Isten több okból is szeret engem. Most csupán egyetlen okot említek: én nem tartom Őt olyan diktátornak, mint sok látszólagos híve, akik szerint Isten utálja a benne, vagy nézeteiben való kétkedést, és feltétlen hódolatot követel magának. Aki pedig másként tesz, azt megbünteti.

Szerintem az Isten bölcsen liberális. Nem úgy liberális, ahogyan egyes, magukat liberálisnak hirdetők hiszik, hanem igaziból az.

No, igen, de egyet azért tudni szeretnék, mielőtt - akár húsvéti gázolás áldozataként - elfoglalom a helyem a Mennyországban: ott is uralkodik-e, Isten akarata ellenére, az a baromság, hogy a televíziós filmeket minduntalan megszakítják erőszakos piacreklámokkal? Hát, ha igen, akkor már oda sem kívánkozom..

Néhány tanácsot a húsvéti locsolkodóknak, valamint a lelocsolt lányoknak, asszonyoknak is szeretnék adni. Legyen az Új Húsvéti Locsolási Jelszó: CSAK KÖLTSÉGTAKARÉKOSAN!

Férfitársaim, mivel a víz drága, térjenek vissza a múltbeli hagyományokhoz. Az első lányos háznál vegyenek egy vödör vizet a kútból (ha már nincs kút, a csapból), és azt vigyék tovább: egy egész falu asszonyait, leányait lelocsolhatják vele. Ha kifogy a víz, akkor a locsolás még ennél is hagyományosabb formáját is választhatják a leány vagy asszony beleegyezésével, de annak költséghatékonyságáról már korántsem vagyok meggyőződve. Az ilyen pillanatnyi költségmegtakarítás hosszabb távon sok kiadáshoz vezethet..

A lányoknak, asszonyoknak - a hagyomány szerint - hímes tojást kell adniuk a férfilényeknek, meglocsolásukért. Ám ők is takarékoskodhatnak, hiszen egy tojás ára a piacon már ötven forintnál is több, amiért egy európás tyúkketrec-ügyet okolnak, de az okolás és koholás úgy összekeveredett ebben az országban, hogy magam sem tudom mi az igazság.

Tanácsot azonban adok: az elkészült hímes tojást félbe kell vágni, egy locsoló csak fél tojást kapjon. Ahol sok a féleszű, ott a fél tojás is megteszi. Nem csak a tojásoknál!

Hát, Húsvét ide, Húsvét oda, ez a méregdrága tojás-ügy azért mégis szomorú.

Igaz, folyamatosan tojnak ránk fentről, sőt, ott kakaskodó kakasok is beállnak e sorba, nem csupán a tyúkocskák, de azért az a tojás nem az a tojás, mint amit a lenti tarajos tollasoktól megszoktunk.

Még akkor sem az, ha a fentiek az utóbbi két évtizedben csudamód megtollasodtak is!

(2012)