Nagy fénypajzsukkal a nap istenek
szándék szerint szépséget védenek.
Becsületet, melynek érdeke tág,
világos lelkű, ítélő világ.

Pajzs pirosán míg lángarany szalad,
közel ijeszt, távolít szárnyakat.
Gonosz varázs bénít meg. Hallgatok.
Kardos keresztek. Kigúnyolt halott.

Erdő-életem dúlt vörösbe fut.
Estém sem lesz csillag-diadalút,
de várok még, - bár széthullt a jelen,
mély gyökerű fák maradtak velem.

Hajnal? Emlék. Hozott virágidőt,
szívet ringatót, szívet rengetőt, -
egy más időt: dalszikrás ég alatt
vérszín zászlón fenséges pillanat..

Hajlong vagy térdel gyáva szolganép, -
vagy álarc mögé rejti szégyenét.
Szitáló hamu. Középkor-szavak.
Ez a vak csillag, ó, mennyire vak!

Minden nappalból mily rút este lett..
.. mennyi börtön! Kereszt-mesék felett
ki tűnődik itt létünk igazán?

Nem az én népem. Nem az én hazám.

(2012)